Az Arany János Emlékmúzeum megalapítását Arany László tette lehetővé, amikor 1885-ben a szülővárosnak ajándékozta édesapja bútorait, személyes tárgyait, valamint ruháinak és könyvtárának jelentős részét.

1899 előtt még csak egy kis emlékszoba volt berendezve a kapott tárgyakból, később ezt a gyűjteményt áthelyezték a múzeummá alakított Csonkatoronyba. Maga a torony Nagyszalonta legrégibb építménye. A Bocskai István által idetelepített 300 hajdúnak köszönhetően 1636 óta emelkedik az alföldi város látképén. Nevét a szalontaiaktól kapta, mivel évszázadokig csonkán, vagyis tető nélkül állt. Arany János és Petőfi Sándor is így láthatta, s ezt a tető nélküli állapotot mindketten megörökítették versben, sőt, rajzban is.

Az emlékszoba működése alatt a torony új emeletet és fedelet kapott, ezután a tárgyakat áthelyezték ide, így az 1899. augusztus 27-i országos ünnepi megnyitóra már teljes pompájában tornyosulhatott a város fölé. Sajnálatos, hogy Arany László, akinek a művelődési intézmény a létét köszönheti, nem lehetett jelen, hiszen egy évvel a megnyitó előtt megbetegedett és fiatalon elhunyt.

A múzeum a megnyitás után apró változtatásokon esett át. Az eredeti főbejáratot, mely a torony déli oldalán állt, Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatójának javaslatára áthelyezték a nyugati oldalra, a főtér irányába. Ezt egy újabb országos ünnepség keretén belül 1907. szeptember 15-én adták át. Az új bejáratot, különleges módon Arany János ülő szobra díszíti, amelyet Strobl Alajos tervei alapján Kolozsvári Szeszák Ferenc készített.

Az Arany János halálakor megalakult nagyszalontai Emlékbizottság idővel átalakult Arany Emlékegyesületté, ezzel lehetővé téve azt, hogy hivatalos keretek között gyűjtsék össze az Arany-ereklyéket, illetve a helyi értelmiség segítségével élénk irodalomtörténeti, népköltészeti, néprajzi és helytörténeti munkába kezdjenek. 1919-ben az Emlékegyesület gondozásában jelent meg Nagyváradon Visky Károly Arany népe c. tanulmánya, majd 1930-ban Radó Pál Arany-monográfiája.

1944 őszén háborús károk érték a múzeumot. 1957-ben a költő születésének 140. évfordulója alkalmából került sor újjárendezésére és kibővítésére. Az Emlékegyesület kezdeményezésére 1912-ben megépült a Csonkatorony szomszédságában az Arany-Palota, amely bér- és üzletházként működve bevételével segítette a múzeum működését. Napjainkban a Palota a városi könyvtárnak, a múzeum jegyirodájának a Szilágyi István előadóteremnek, illetve a Dánielisz Emlékszobának ad helyet - kulturális központnak ad helyet.

A múzeum dokumentációs anyagában található eredeti Arany-kéziratok, költőhöz írott levélek, az Arany család levelezésének darabjai, a költővel és családjával kapcsolatos egyéb iratok, fényképek családtagokról, barátokról és kéziratmásolatok (fotókópia, mikrofilm). Ezekhez járul a költő és, leánya, Arany Juliska könyvtára, a költő munkáinak számos hazai és külföldi kiadása, idegen nyelvű fordítása, a róla szóló monográfiák és az 1945 óta megjelent tanulmányok, közlemények gyűjteménye.

Népművelő szerepe mellett az Arany János Emlékmúzeum a tudományos Arany-kutatások műhelye is. A költő szalontai vonatkozásainak feltárásával s a múzeum értékeinek ismertetésével Debreczeni István szolgálta fél évszázadon át az Arany-kultuszt; az irodalomtörténeti és ereklyeanyag gyűjtésében és a kutatómunkában szerepet játszanak az Arany János Emlékmúzeum igazgatói, köztük Dánielisz Endre (1955-66), Wagner István (1966-69), Fábián Imre (1969-71), Rednik Klára (1972-75), Zuh Imre (1975-2010), Darvas Zoltán (2010-2019), Gali Boglárka (2018-).

Az évtizedek során megviselt állapotú épületet a 2017-es Arany János-emlékév keretében a magyar államnak köszönhetően, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai felújították. Átadására és felavatására, Áder János, Magyarország egykori köztársasági elnökének jelenlétében, 2018. március 15-én került sor. Az épület renoválása és modernizálása keretében alakították ki az új, korszerű Arany-kiállítást, melynek kurátora Vaderna Gábor irodalomtörténész (ELTE). 

Forrás

Dánielisz Endre – Faggyas Sándor – Patócs Júlia: Arany Szalontája, Szalonta Aranya. Debrecen, 2017.

Dánielisz Endre: A Csonkatorony históriája. Nagyvárad, 2018.

Dánielisz Endre: Arany-emlékek Nagyszalontán. Bukarest, 1984.

Török Zsuzsa – Zeke Zsuzsanna: Az Arany család tárgyai. Budapest, 2018.

Hás – Fehér Katalin: Arany János nagyszalontai könyvtárának és széljegyzeteinek katalógusa. Budapest, 2019.

Rózsafalvi Zsuzsanna: „Én kis hazám a nagy hazában” A nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum kézirattári Dokumentumai. Budapest – Nagyszalonta, 2018.

Vaderna Gábor: Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány. Budapest, 2020.

Rozvány György: Nagy-Szalonta történelme. I. rész. Gyula, 1870. 

Indoklás

„Csonka torony nyúlik a felhőbe,
Rajta pihen a nap lemenőbe':
Rá-ráveti visszanéző fényét,
Mintha látnám ősapáim vérét.”

 Arany János: AZ Ó TORONY

Az Arany János Emlékmúzeumnak, mint Románia legrégebbi magyar irodalmi múzeumának, illetve Arany János hagyatékának őrzőjének, méltó helye van nemzetünk értékei között. A Csonkatorony otthont ad Arany János értékes tárgyainak, könyvtárának, kéziratainak, kertje pedig hűs árnyékot nyújt a 100 lépcső megmászása után.

Nagyszalonta büszkesége, ami megannyi költőt megihletett az évszázadok során, az egész magyarság büszkesége.

A javaslatot benyújtó intézmény: Arany János Művelődési Egyesület