SZALÁRD - SĂLARD

A Nagyvárad–Margitta főútvonal mentén, a Berettyó bal partján fekszik, Nagyváradtól 23 km-re. Első írásos említése 1291–1294-ből származik, villa Zalard néven. Szalárd (Salardus) nevet viselt az egyik magyar vezér a kalandozások idején – tőle nyerhette nevét.

Adorján vára

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 358, BH-II-s-B-01198

Szalárd mellett, a Berettyó partján áll magányosan, egy körülbelül 8 m magas, megközelítően téglalap alaprajzú öregtorony maradványa, az egykori vár megmaradt része. A vártól délre feküdt régi kis egyházával Adorján falu, mely nevét valószínűleg védőszentjéről, Szent Adorjántól vette, és a felépült várral együtt egy terjedelmes nemzetségi uradalom központja lett. E település feltehetően a török hódoltság alatt szűnt meg és mint puszta tartozott Szalárdhoz.

A várat a Geregye nembeli Écs fia, Pál országbíró építtette fel a tatárjárás után, 1242 és 1276 között. A vár első említése 1277-ben történik, amikor a királyi seregek segítségével a Barsa nembeli Tamás elfoglalja a várat a IV. László ellen fellázadt Pál fia, Miklóstól. A Barsák kezén marad 1317-ig, majd királyi birtok. 1395-ben Zsigmond Csáky Istvánnak és fiainak adományozza. A törökök 1598-ban rövid időre elfoglalták, visszavétele után továbbra is a Csáky család birtokában maradt. 1664-ben Apafi Mihály kezébe került, aki a vasvári béke után leromboltatta.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016