Arany János 1817. március 2-án született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és egy kis házzal bíró földműves volt. A nemesi rangját vesztett családban tíz gyermek született, de csupán kettő maradt életben: a legidősebb Sára, illetve a legfiatalabb, a kis János. Már igen korán megmutatkozott János tehetsége, hiszen három éves korára már megtanult olvasni, hat évesen iratták be a nagyszalontai iskolába, tizennégy évesen pedig már tanítani is kezdett szülővárosában. Ezt követően a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait. 

A nehéz anyagi körülmények miatt a debreceni tanulmányi évét megszakította, s 1834 tavaszán segédtanítói állást vállalt Kisújszálláson. Egy évet töltött itt tanítóskodással, majd ismét visszatért az iskolapadba. Következő iskolai éve nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen kitűnő eredményeket ért el, illetve kipróbálta magát a művészetek terén is (szobrászat, festészet, zene...). Tanárai és társai megdöbbenésére az eminens diák a tanév közepén, 1836 februárjában színésznek, majd vándorszínésznek állt. A bizonytalan színészi életből hamar kiábrándulva, 19 évesen hazatért Nagyszalontára, ahol idős, beteg szülei nagy szeretettel várták. Alig pár héttel érkezése után édesanyja meghalt, édesapja pedig megvakult. 

1836 őszétől rektorhelyettes lett Szalontán, 1840-től 1849-ig pedig aljegyző. Ez már anyagilag is biztosította a családalapítás lehetőségét. 1840 őszén feleségül vette Ercsey Juliannát, majd megszületett két gyermekük, Juliska és László. Szilágyi István barátja és egykori debreceni iskolatársa bíztatása ösztönző hatással bírt Arany irodalmi tevékenységére. Shakespeare drámák fordításával kezdett foglalkozni, illetve 1845-ben hozzáfogott Az elveszett alkotmány című vígeposz megírásához. 1846-ban ezzel nyerte meg a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést, valamint Petőfi barátságát a Toldi elbeszélő költemény hozta meg Arany számára, mellyel ismét pályadíjat nyert a Kisfaludy Társaság pályázatán, immár 1847-ben. 

A szabadságharc alatt mint szerkesztőtárs írt cikkeket a Nép Barátja néplapba, majd aktívan is részt vett a forradalomban, hiszen rövid ideig Aradon szolgált, mint nemzetőr. A forradalmi helyzet miatt egyre kilátástalanabb anyagi helyzetbe került a család. Aranyt 1849-ben kinevezték beügyminisztériumi fogalmazóvá, bár ezt a tisztséget csak rövid ideig tölthette be. Ekkor Debrecenbe ment, majd innen a kormánnyal Pestre költözött. Az orosz betörés hírére visszatért családjához. Jegyzői hivatalát már nem foglalhatta ismét el, így más megoldás nem lévén írnoknak jelentkezett a nagyszalontai császári közigazgatási szolgabíró mellé. Erre a mélypontra a változás 1851-ben jött el, amikor is nevelői állást kapott Geszten, a Tisza-családnál, ahol Tisza Domokos nevelője volt. 

1851 őszén Arany János újabb meghívást kapott, ezennel a nagykőrösi református egyháztanácstól, a nagykőrösi iskola magyar irodalom katedrájára. A felkérést elfogadta, így családjával együtt 1851 őszén Nagykőrösre költözött, majd 9 évet tanítóskodott ott. 

Egyre többet szenvedett a testi, illetve lelki problémái miatt. Családjával 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és társasági életbe. Lapokat szerkesztett: Szépirodalmi Figyelő (1860-1862), Koszorú (1863-1865). 1865-ben kinevezték a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárává. Szeretett lánya 1863 nyarán feleségül ment a nagyszalontai református lelkészhez, Szél Kálmánhoz. Hamarosan megszületett Arany egyetlen unokája, Piroska, viszont a kislány születése után Juliska súlyosan megbetegedett és 1865 decemberében elhunyt. Egyetlen lánya elvesztése után Arany sokáig költői némaságba vonult. 1877-től a nyarakat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta az Őszikék verseit a „kapcsos könyvbe”. Ezen alkotásokat nem állt szándékában a nyilvánosság elé tárni, így a kötet kiadását Arany Lászlónak köszönhetjük. Arany 1879-ben lemondott az akadémiai főtitkári tisztjéről s befejezte a Toldi szerelmét. Utolsó napjait szerettei, felesége és László fia körében töltötte. 1882. október 22-én tért örök nyugalomra, karosszékében, Budapesten. 

Falfestmény: Buzgó Sándor: Arany és Petőfi találkozása, 2015. 

Költői pályakép

Arany költői pályakezdését két nagy epikus alkotásához köthetjük. Ezek az Elveszett Alkotmány (1845), illetve a Toldi (1846). 

A negyvenes-ötvenes évek fordulóján kísérletezik a lirizált kisepikával, ezen belül például az allegorikus költeménnyel (A rab gólya), az életképpel (Családi kör). Helyzetdalokat ír (Nemzetőr-dal), de találunk példát az elégiára (Letészem a lantot), illetve a hőskölteményre (Nagyidai cigányok) is. 

Arany balladái a mai napig a magyar irodalom gyöngyszemei. A nagykőrösi évek alatt alkotta legszebb balladáit, többek között az Ágnes asszony, Szondi két apródja, V. László, Zács Klára, Mátyás anyja, A walesi bárdok műveket. Következő nagy ballada-korszaka már a kései költészetéhez, az Őszikékhez köthető. Ekkor jelennek meg a Tengeri-hántás, a Vörös Rébék, a Híd-avatás, valamint a Tetemre hívás. 

1960-ban családjával Pestre költözött s ez a fordulat a pályáján is változásokat hozott. Megírja ünnepi ódáját Széchenyiről, a Széchenyi emlékezetét, a nemzeti műeposz megteremtésének részeként a Buda halálát. Színvonalas folyóiratokat szerkeszt, mint a Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú. Ebben az időben értekező munkássága a kiemelkező, hiszen kritikusként is működik. 

Kései költészetét az Őszikék reprezentálja, mely a Gyulai Páltól kapott „kapcsos könyv”-ben található. A versciklust nem állt Arany szándékában a nagyközönség elé tárni. A könyvet mintegy naplót használta, melyben a legbensőbb érzéseit, gonodolatait jegyezte le. 

Források

Benkó Imre: Arany János tanársága Nagy-kőrösön, Nagy-kőrös, 1897. 

Dánielisz Endre – Faggyas Sándor – Patócs Júlia: Arany Szalontája, Szalonta Aranya, Debrecen, 2017. 

Szilágyi Márton: Arany János (1817-1882), In. „Egyszóval... a költészet” Arany verselemzések, Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp, 2018 

Voinovich Géza: Arany János életrajza, Budapest, 2019. 

Vaderna Gábor: Honnan és Hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány, Bp, 2020. 

Pintér Jenő, Magyar irodalomtörténet. A magyar irodalom a XIX. század második harmadában. Arany János.

Sőtér István, A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Arany János (1817-1882) 

Arany János életrajz pályakép, értelmezések, hatástörténet, szakirodalom

Arany János összes költeményei

Arany János összes költeményei, Akadémiai Kiadó, Budapest

Arany János: Őszikék

Arany János prózai dolgozatai

Indoklás

„A magyar faj színe-virága a nagy alföld népe, ennek ,lelkétől lelkezett’ a legmagyarabb költő”

Voinovich Géza 

A Nagyszalontán született Arany János a magyar irodalom egyik legismertebb, legjelentősebb alakja. Tartalmas élete során mint költő, tanár, másodjegyző, lapszerkesztő, fordító, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára tevékenykedett. A legnagyobb magyar balladákat (Ágnes asszony, Szondi két apródja, V. László, Mátyás anyja, A walesi bárdok...), a legszebb magyar elbeszélő költeményt (Toldi-trilógia), valamint csodálatos Shakespeare fordításokat (Szentivánéji álom, Hamlet, dán királyfi, János király) köszönhetjük neki, melyek a mai napig gyöngyszemek a magyar irodalom palettáján. 

Arany költői pályakezdését, amikor megismerte a nagyközönség is, mindenképpen két nagy epikus alkotásához köthetjük. Ez az Elveszett Alkotmány (1845), illetve a Toldi (1846). E művek sikerének köszönhetően nem meglepő, hogy Aranyt, mint a legnagyobb magyar epikus költőt tartjuk számon. Később mint „a nép költője”, a „klasszikus költő” (Keresztury Dezső, 1937.), vagy mint a „legnagyobb magyar költő” (Szerb Antal, 1934) emlegették. 

Arany János egyike azon kevés költőnknek is, aki már életében megérhette azt, hogy művei kötelező olvasmánynak számítsanak az iskolákban, hiszen A Toldi 1879-re már az egész ország területén a tananyag része lett. 

Mindezek mellett Arany Jánost, mint a legnagyobb szókincsű magyar költőt tartjuk számon. Változatos, sokrétű nyelvezetére Gyulai Pál is felhívja a figyelmet, hiszen 1854-ben így ír a Szépirodalmi Szemlében: „Négy költőnk van, kik a magyar költői nyelvet oly tökélyre emelték, mellyel prózánk nem hasonlítható: Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany. Bizonyos tekintetben Arany mindeniket fölülmúlja. Ő tanult legkevesebbet nyelvészeink tévedéseiből, ő merített legtöbbet az eredeti népnyelvből, és nálánál senki sem bírja jobban nyelvünk plasztikaiságát, zenéjét, erejét...” 

A nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum az Arany János Művelődési Egyesülettel összefogva mai napig ápolja a nagy költő emlékét. A nagyszalontai Csonkatoronyban található Emlékmúzeum, a szülőház telkén épített Arany-porta, több szobor, utca, iskola, illetve emléktáblák őrzik városunk nagy szülőttének emlékét. Az Arany-portán a költő gyermekkorával, míg az Arany János Emlékmúzeumban életével, munkáságával és hagyatékával lehet megismerkedni. 

A javaslatot benyújtó szervezet neve: Arany János Művelődési Egyesület