A római katolikus temetõben áll. Itt nyugszik dr. Andrássy Ernõ az Érmellék utolsó polihisztora.

Dr. Andrássy Ernõ (1894. április 10., Szalacs – 1968. május 1., Érmihályfalva): orvos, régész, ornitológus, numizmatikus, múzeumigazgató. Õsei Székelyföldrõl, Csíkból származtak. Középiskoláit Szatmáron végezte (1912), orvosi diplomáját Budapesten kapta meg (1918). A debreceni Bábaképzõ Intézetben dolgozott, majd hazament Érmihályfalvára (1919) és átvette apja rendelõjét. Körorvos 1926-ig. Gyógyító munkája, orvosi hitvallása legendássá tette alakját a környéken. A Magyar Párt érmihályfalvi tagozatának elnöke, a helyi római katolikus egyház világi bizottságának elnöke, városi tanácsos. Minden téren harcolt a nemzetiségi és vallási megkülönböztetés ellen. A háborús idõszakban erején felül küzdött a különbözõ betegségekkel. Gyógynövényekrõl és a népi gyógymódokról írt munkáját kéziratos formában terjesztették. Mivel harca, hogy városának kórházat létesítsen, hiába való volt, így saját házában két szobát rendezett be, négy-négy ággyal. 1945 után csak hivatásának és gyûjtõszenvedélyének élt. A helybeli gimnáziumban egészségtant tanított. Az iskolának ado­mányozta több mint 220 darabból álló ásványgyûjteményét. Minden csütörtökön elõadást tartott a kultúrotthonban egészségügyrõl, irodalomról, régészetrõl, természetvédelemrõl. Háromfelvonásos parasztoperettet írt, Dalol a falu címen, melyet be is mutattak (1958). Valóságos polihisztora volt az Érmelléknek. Képzõmûvészeti, õslénytani, ornitológiai, oológiai, numizmatikai, régészeti és történelmi kutatásai nemzetközi tekintélyt vívtak ki. Feltárta a Petõfi-emlékeket Érmihályfalván és Szalacson. Gyûjtötte az Érmellék népi hagyományait, a népi gyógymódokat. Szorgalmazta a népi tárgyak gyûjtését a székelyhídi múzeumban. Munkájának fontos része volt a mûemlékek megmentése. Mint ornitológus 1934-tõl a londoni oológus klub, a stocholmi tudományos intézet, a berlini Kricheldorf, a budapesti Madártani Intézet tagja volt. Létrehozta Románia legnagyobb, több mint 12 500 darabból álló madártojás-gyûjteményét. 61 fajta vonuló és 111 fajta itt fészkelõ madárról végzett megfigyeléseirõl készített feljegyzéseket. Levelezésben állott a világ ornitológiai állomásaival és az innen kapott adatok segítségével madárvonulási térképet készített. Az Érmellék madárvilágáról készített összefoglaló munkáját a Budapesti Madártani Intézet Aquila címû folyóirata közölte le, 1956–1957-ben. Több mint száz madarat gyûrûzött meg, s az Érmelléken átvonuló gyûrûzött madarakról számos tudományos intézetnek küldött értesítést. Hatalmas numizmatikai gyûjteménye volt, amely saját ásatásaiból, ajándékozásokból, vásárlásból származott. Sok ezer darabból álló gyûjteményében volt 675 db 14–16. századi érmihályfalvi ezüstpénz-lelet, 1700 db 16. századi értarcsai ezüst dénár és garas-lelet, római pénzérmék. Az arany- és ezüstérmék miatt sokszor perbe fogta a kommunista hatalom. 360 ezüstpénze a nagyváradi múzeumba került. 1952-ben megnyitott múzeumában óriási mennyiségû, páratlan értékû régészeti lelet volt kiállítva. Mindent szerény orvosi jövedelmébõl fizetett: ásatásokat, felvásárlást, tárolók készítését. Saját pénzén végeztetett ásatásokat Ottományban, Szalacson, Gálospetriben, Értarcsán, Érmihályfalván, Érsemjénben,  Érselénden, Érkeserûben, Éradonyban, ahol pattintott kõkorszaki, újkõkorszaki, rézkori, bronzkori településeket és temetõket, vaskori kelta és szarmata leleteket, gepida településeket tárt fel. Éradonyban, Érkeserûben avar temetõket, Szalacson, Érselénden, Gálospetriben  honfoglalás kori leleteket mentett meg, de feltárt 12–13–14. századi elpusztult települések maradványait. Ottományban 1920-ban kezdte meg a feltárást, 1924–1928 között Roska Márton  vezetésével folytatta. A minoszi mûveltség után ez a másik nagy övezete a bronzkori mûveltségnek, melyet ottományi kultúrának neveztek el. A Kolozsvári Történelmi Múzeum részérõl Mircea Rusu, a nagyváradi múzeum részérõl Ordentlich Iván folytatta az ásatást. A Román Tudományos Akadémia szerzõdést kötött Andrássyval az ásatások közös finanszírozására, 2–2 ezer lejjel, és a feldolgozott leleteket a Dr. Andrássy Múzeumban helyezték el. Az ottományi, majd a szalacsi, szilágypéri, székelyhídi ásatások igazolták Andrássy elméletét, hogy az Érmellék sûrûn lakott szállásterülete volt az ottományi mûveltséget hordozó bronzkornak. Több mint harminc éven át gazdagította múzeumi gyûjteményét. 1951-ben, kérésére, állami támogatást kapott múzeumi berendezésekre. Kérésére az eddig gyûjtött anyag saját tulajdonában maradhatott, csak az ezutáni gyûjtés került állami tulajdonba. 1952. október 19-én volt a Dr. Andrássy Múzeum hivatalos megnyitása, saját lakásában. Másnap megalakították a múzeumi bizottságot, elnöknek dr. Andrássy Ernõt, bizottsági titkárnak László Gyulát választották meg. 1955-ben a rajoni mûvelõdésügyi osztály kinevezi igazgatónak. Fizetését teljes egészében a múzeum fejlesztésére használta fel. 1952-ben múzeumi jelentésében 1924, 1954-ben már 2425 tárgy szerepel. 1957 végén a leltárba beírt tárgyak száma elérte a 3354, a régipénz az 1456 darabot. Az Akadémia felkérésére megírta az Érmellék Régészeti Repertóriumát. Publikálására már nem kerülhetett sor. Tudományos pályáját derékba törte az 1956-os magyar forradalom romániai retorziója. 1958. július 25-én letartóztatják hazaárulás és az önálló Erdély megalakítására való felbujtás és lázítás koholt vádjával. Piteºti és Dés börtönében sínylõdött. Életfogytiglani börtönbüntetését 1962-ben húsz évre csökkentették, majd 1963-ban a szamosújvári börtönbe szállít­ják, ahonnan 1964-ben szabadul. Közben lakását kifosztották, múzeumi gyûjteményét és négyezer kötetes könyvtárát a nagyváradi múzeumba szállították. Haláláig orvossegéd az érmihályfalvi szülõott­honban.    

Forrás: Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében, Dukrét Géza, 2012