BELÉNYESSZENTMIKLÓS – SÂNNICOLAU DE BEIUȘ

SÓLYOM – ȘOIMI KÖZSÉG

A Béli-hegység lábánál, a Fekete-Körös jobb partján, a Borz-szoros nyugati bejáratánál van. A neve legelőször a püspöki tizedjegyzékekben szerepel, 1291–1294 között, Sancto Nicolao formában. 1552. Zenthmiklos. A falu templomának védőszentjéről kapta a nevét.

Belényesszentmiklósi csonka templomtorony

Sor- és kódszáma a mûemlékek lajstromában: 124, BH-I-s-A-01004

Az 1971–1973-as ásatások három templomhajót tártak fel, az első 1100-ból, a második a 12. század második részéből, a harmadik a 13. század második feléből származhat. Ehhez a harmadikhoz tartozott a meglévő torony. Díszítményei alapján össze lehet hasonlítani és építészetileg rokoni kapcsolatokat lehet találni a herinai bazilikával és a herpályi templomrommal. Összehasonlítva a tamáshidai templomrommal, következtetni lehet, hogy a 13. században épült. Ezt igazolják az ásatások is. Stílusa román kori. Valószínûleg a Barsák építtették, a feltehetően háromhajós bazilikát.

A falu mellett, a vasúti síneken túl, keletre levő magaslaton fekszik. Itt található egy szabadon álló, román kori sudár torony, a hajdani templomtorony romos része, valamint két egymásra épült templom alapjai. A toronymaradvány négyszög alaprajzú, téglából épült, 4,60×5,80 m alapterületû, 16 m magas. Mészkő alapja mutatja, hogy egy régebbi alapra épült. Északi és déli oldalán magas árkádok látszanak. Legfelsőbb szintjén román kori ikerablakok láthatók, az elválasztó oszlopocskákkal. A félköríves záródású, téglakeretelésû ablakok falpillérek által határolt, mélyített mezőben vannak. Az oszlopok négyzet alakú fejezetben végződnek, geometrikus motívumokkal. Eredetileg a toronytól keletre folytatódott a templom, amely magassága és a torony formája alapján bazilikális lehetett.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016