Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 231. BH-II-m-B-01073.
Republicii 37. Az utca régebbi elnevezései: Horthy Miklós (1940–1945), Regele Ferdinand (1920), Rákóczi (1906), Fő utca (1890), Nagy utca (1727).

A kórház alapszárnya 1806-ban épült romantikus stílusban. A közkórház előcsarnoka falán elhelyezett latin nyelvű emléktábla szerint is ez az intézmény 1806 óta létezik ezen a helyen. A vármegye már ezt megelőzően foglalkozott egy kórház létesítésével, amint az a Helytartótanácshoz 1806. szeptember 1-jén írt egyik jelentésben olvasható. Sokan adakoztak a kórház létesítésére. Szabó Ferenc váraljai bíró volt az első, aki 1802-ben 500 forintot adott a kórház építésére. A megye vezetése az „ispotály” számára 1806-ban vette meg Boronkay Gábortól a mai kórház helyén levő kisebb házat. A kis lazarétumot 1806. június 18-án nyitották meg. Először 12 ággyal rendezték be, de még ugyanabban az évben 24 ágyra bővítették. Fokozatosan fejlesztették időről időre a kórházat. 1853-ban nyílvánossá tették a kórházat, ekkor már az állam is hozzájárult az ápolási költségekhez, és még ebben az évtizedben emeletet húztak a kórház alapszárnyára. Az 1859‑ben kiadott Halácsy-féle térképen a kórház még csak a Kórház utcai saroktól a Fő utcai főbejáratig terjedt. Ennek a homlokzati rajzát 1872-ben közli Hügel Ottó is városismertetőjében. E szerint a Fő utcán a kórház homlokzatának két szélső, két-kéttengelyes épületrésze külön nyeregtetős tetőformával, a főhomlokzat felé erőteljes háromszögű oromzattal bírt, csúcsán kerteszttel. E két szélső épületrész között egy némileg alacsonyabb, héttengelyes ereszes épületrész volt, amelyet a középső három tengely felett attika koronázott.

A kórház Fő utcai homlokzatát 1873-ban az állomás irányában kibővítették. Erre vonatkozott Kiss Antal építész 1871-ben készített tervrajza, amely „Bihar megye Közkórház átalakítása és egyrésze újboli építéséről” címmel szerepel a Bihar megyei Levéltárban. Ezen a kéttengelyes főbejáratot magába foglaló épületrész után egy hét-, és egy kéttengelyes résszel bővítették a kórházat, kialakítva ezzel egy szimmetrikus főhomlokzatot. A homlokzati rajzról nagyjából a kórház mai képe tekint vissza, bár a tervben a neoromán és neogótikus díszítő elemekből jóval több szerepel mint, ahogy az a századfordulón készült felvételeken látható. A kórházat 1895-ben ismét bővítették, ezúttal a Kórház utca irányában. Erről az igazgató-főorvos, dr. Fráter Imre a következő évben külön jelentést terjesztett be a közkórház elnökének, Szunyogh Szabolcs alispánnak: „Az 1895-ik év nevezetes kórházunk életében. Felemelték a Hidegser [Kórház] utczai emeletes épületet oly magasra, mint a Fő utczai homlokzat, és külsőleg azzal egyformán díszítettek. Az eredeti tervezetben a földszint és emelet közötti padozat fából volt előirányozva, a kórházi választmány viszont ezt vastartók közt téglaboltozattal [poroszsüveg-boltozat – sz. m.] helyettesítette a tartósság és egészségi szempontból. Nagy súlyt fektettek a kórszobák szellőzésére, mely czélból külön szellőző kémények is készültek.”

A főbejárattal szemben 1919-ben Bencsik Gyula kőműves kisiparos egy felvételi irodának megfelelő épületrésszel toldotta meg a főépületet. A helyszínrajz szerint ekkor már a kórház udvarán egy sor mellék- és gazdasági épület is volt. 1923-ban a kórházhoz csatolták az állomás irányában levő szomszédos épületet, majd jóval később emeletet húznak rá. Ez az épület eredetileg a római katolikus püspökségi uradalom központi hivatala volt, vagy ahogy még nevezték a jószágkormányzósági ház. Ezzel még nem fejeződtek be az átalakítási, bővítési munkák, azok kisebb-nagyobb időközökkel szinte napjainkig folytatódtak.

A közkórház ma ismert főhomlokzatán a sarokrizalitokat, illetve a középrizalitot sokszögű pilaszterek szegélyezik, csúcsaikon bástyaszerű kiképzéssel. A középrizalitot egyenes, míg a két szélsőt középen oromzatszerűen kicsúcsosodó attika koronázza. Az épületet vízszintesen – annak teljes homlokzatán –, erőteljes övpárkány osztja ketté. A sávozott földszinti részt egyszerű, egyenes lezárású profilálatlan ablakok törik át. Az emeleti részen hasonló ablakok találhatók, de itt már az úgynevezett szakállas szemöldöktagozattal kiegészítve, amely a gótizáló jellegű romantikus homlokzattípus sajátossága. Az emeleti ablakok szemöldöktagozata felett szegmensívűre formált fűzérdísz fut végig.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016