BIHARSZENTJÁNOS - SÂNTION

BORS – BORȘ KÖZSÉG

Nagyváradtól nyugatra, a határ felé, a Sebes-Körös jobb partján fekszik. Első okleveles említése 1215-ből származik, mint „predium monasterii Sancti Joannis”. Következő írásos említése 1229-ben jelenik meg a Váradi Regestrumban, szintén a monostorral kapcsolatban: „monasterium S. Joannis Baptistae”. 1291-ben Sanctus Johannes, 1376-ban Seniuanus. A monostor a 13. században mint nemzetségi apátság szerepel. A falut a Hontpázmány nemzetség telepítette a 12. század derekán.

Klastromdomb

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 145, BH-I-s-B-01010

Biharszentjánostól délnyugati irányban, tőle 2 km-re található kis emelkedés.

A valamikor itt állott monostor külön is rajta van a műemléklistán. Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 147, BH-I-s-B-01010.02

A Johanniták vagy Szent János vitézei II. Géza király alatt (1141–1161) jöttek hazánkba s a váradi püspökség területén, Váradtól nyugatra, egy Sebes-Körös-parti magaslaton állott a monostoruk, ahol később a szentjánosi apátság emelkedett. Bunyitay Vince szerint már 1190-ben állt a monostor, amely Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. 1247-ben IV. Béla az ország keleti és déli határszéleire telepítette őket, hogy a tatárok újabb betöréseinek útját állják.

A monostor helyén a 13. század utolsó negyedében nemzetségi apátság tűnik fel. Bunyitay Vince szerint a Pázmán nemzetség tulajdona lehetett. A szentjánosi apát és a helybéli lelkész négy márka szeretetadományt fizet a váradi püspöknek, ami bizonyítja, hogy az apátság anyagilag szilárd alapokra volt fektetve, valamint azt is, hogy Szentjános község lelkészei szintén a monostor tagjai közül kerültek ki. Egy káptalani levélből tudjuk a következőket: A szomszédos Szentjános az apátság birtokát képezte. Szentjános és Bors között létezett egy Nempti falu is, amely nevét német lakosaitól nyerte, kiket még a monostor keletkezésekor telepíthettek oda, a szerzetesek szolgálatára. A szerzetesrend sorsa ismeretlen. Megszünhetett már a 15. század végén. De lehet, hogy az 1514-i parasztlázadás alkalmával.

A 16. századtól apácákat találunk a monostorban, Szent Margit rendtársait a Nyulak szigetéről. Bunyitay Vince szerint: „Itt létöknek első nyoma 1549-ben tünik fel, de kétségtelen, hogy azelőtt már jóval származhattak ide s valószinüleg még 1526-ban, a mohácsi vészre következett általános menekülés napjaiban, egyszerre azon budai és pesti polgárokkal, kik Várad falai közt kerestek menedéket.” Az 1568-as tordai végzés után – de a nagy szegénység miatt lehet, hogy már hamarabb –, az apácák elhagyták a monostort. Ezután a kolostor nem népesült be újra. Magára hagyva fokozatosan rombadölt. A Sebes-Körös mentén húzódó védőgát építése alkalmából a gát nekifut a klastromdombnak, s a gát koronáján az út áthalad rajta is, azt kettévágva. A romokat csak egy jövőbeli ásatás mutathatná ki.

2014-ben emlék- és eligazítótáblát avattak a hajdani monostor emlékére.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016