Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 278. BH-II-m-B-01090.
Iosif Vulcan 11. Az utca régebbi elnevezései: Rimanóczy Kálmán (1908–1958), Áldás utca (1859).
 
Ezt a szecessziós stílusú ingatlant 1910–1911-ben építették. A főhomlokzatával a Rimanóczy (ma Iosif Vulcan) utcára néző ház aránylag szűk, a Körös-partra is kitekintő asszimetrikus telken található. Az itteni földszintes ház helyére Darvas Imre már 1908 nyarán szeretett volna egy kétemeletes bérpalotát építeni, de ez akkor nem valósult meg. Majd csak 1910–1911-ben építették fel e telekre a Vágó József és László terve alapján a ma is látható Darvas–La Roche-házat. A kivitelező Sztarill Ferenc volt.

A váradi szecessziós építészetnek e kimagasló alkotását nem óvták és védték értékének megfelelően, annak ellenére, hogy ez is a műemléknek nyilvánított ingatlanok egyike. 2002 januárjában máig ismeretlen tettesek ellopták az épületnek az udvarra néző négy földszinti színes ólmozott üvegablakát. És bár a bűntényről értesítették a rendőrséget, a nyomozás eredménytelen volt.

Egy jó év elteltével a szakhatóság tudtával megengedhetetlen beavatkozás történt az épületen: a főhomlokzat alagsorának ablakait, valamint az udvari ablakokat műanyag termopán nyílászárókkal cserélték ki.

Változás 2016-ban következett be, amikor a helyhatóság megvásárolta Darvas Imre egykori ingatlanát a mostani tulajdonosoktól, azzal az ígérettel, hogy a műemlékvédelmi szabályok betartása mellett külsőleg és belsőleg felújítják az ingatlant az eredeti tervek alapján. Célként egy szecessziós múzeum létrehozásását jelölték meg.

Az építészpárnak sikerült egy aránylag szűk területet L alakú elrendezéssel, kis díszudvar közrezárásával a lehető leghatékonyabban beépítenie. Az épület déli oldalán erkélyek, függőfolyosók, lépcsőzetes taraszok néznek a Körös-pari sétány felé, miközben a ház asszimetrikus főhomlokzata a Rimanóczy (ma Iosif Vulcan) utca hangulatos színfoltjaként vonja magára a figyelmet. Sajnos az utóbbi időben inkább elhanyagoltságával, ugyanis évtizedek óta nem tatarozták.

A Vágó fivéreknek ez az alkotása igen mértéktartó, amit a geometriai formák teljes letisztulása jellemez. Az épület homlokzata az alagsor szintjén az utca vonalát követi. Mindez távolról sem jellemzi a földszintet és az emeletet. A homlokzatot – a beugró részeket leszámítva – sarkain nagy euzinos gombokkal felfüggesztett fehér kőlapok borítják. Sajnálatos, hogy az idők során e gomboknak egy része kiesett, de újabban már a kőlapok is hiányosak. A homlokzat három egységre tagozódik. Az Ezredévi emléktér (ma Libertãþii tér) felőli traktus kőlapokkal borított attikában végződik. A burkolólapos falmezőt függőlegesen három féloszlop tagozza, közöttük mindkét szinten keskeny, hosszú ablakokkal. A féloszlopok alsó és felső részét kerámialapocskákból formált gyűrűk díszítik. Ez utóbbiak egy része is elpusztult. A központi traktus az utca frontjánál beljebb épült. Kivételt a nagy parabolikus árkádú kapubejárat képez. A felette levő emeleti erkély kovácsoltvasból készült mellvédjének sarkán egy csillagokkal dekorált vázát tartó, kőből készült női alakkal díszítették. (A Körös-parti oldalon a lépcsőzetes tetőteraszt egykoron egy diszkoszvető kőszobra díszítette, de az ma már nincs a helyén.) E homlokzati rész nagy hármas ablakai egyenes lezárásúak. A homlokzat harmadik traktusa hasonló a másik szélsőével, a különbség mindössze az, hogy ez utóbbi felül kőlapokkal burkolt háromszögű oromzatban végződik.

Vágó Lászlótól és Vágó Józseftől nem volt idegen a bécsi szecessziónak az Otto Wagner alkotásait követő válfaja sem. Több munkájuknál Otto Wagner korai épületeinek részletei idéződnek fel, különösen az anyaghasználatban, a kő vagy téglafelületeken végigfutó kovácsoltvas díszek alkalmazási és elhelyezkedés módjában. Wagner kőburkolatainak, az épület teljes felületét borító dekoratív kiosztású és felerősítésű hasonmásait megtaláljuk a Vágó testvérek 1910 körüli épületein, így a Darvas–La Roche-házon is.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016