Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 176. BH-II-m-B-01029.
Vasile Alecsandri 4. Az utca régebbi elnevezései: Hlatky Endre (1940–1945), N. Iorga (1920), Zöldfa (1795).

Pontos adatok hiányában csak arra szorítkozhatunk, hogy ezt a szecessziós stílusú ingatlant valamikor 1906–1909 között építhették. Bizonytalan tervezőjének neve is, bár vélhetően Sztarill Ferenc alkotása.

A Szent László (ma Unirii) téren levő Zöldfa utca 2. szám alatti sarki emeletes ingatlant 1888-ban megvásárolta Deutsch K. Ignác és november közepére id. Rimanóczy Kálmánnal teljesen átépíttette. Ekkor kapott a tetőzet a sarki rizalit felett kupolás megoldást. Ebben az épületben kapott helyet a Deutsch K. I. üveg-, porcelán- és lámpaáru-kereskedése mindaddig, amíg a tulajdonos fel nem építtette a szomszédos telken, a Zöldfa utcai 4. szám alatt a szecessziós oromzatú új áruházát.

A tervező személyére vonatkozó dokumentum ez ideig nem került elő, még egy újságcikk sem írt róla. Analógia alapján Sztarill Ferencre gondolhatunk. Ezt látszik alátámasztani az, hogy Sztarill tervezte Deutsch Károlynak a Fő utca 54. szám alatti, 1909-ben felépített családi házát is. Az építési év is bizonytalan, valamikor 1908–1909 között emelhették az üzletházat, de inkább 1909-ben, mint előbb. Ugyanis 1910 januárjában már hirdették az üzletet a Nagyváradban, korábban azonban nem.

Az 1970-es években e műemlék épület felújításakor a restaurálásnak egy sajátos módját választották: a facadizmust – azaz csak az utcai homlokzatot hagyták meg, mögötte az egész épületet lebontották, és vasbeton szerkezettel építették újjá. A homlokzati virágdíszek nagy részét is újraöntötték, majd kiszínezték, de a színek azóta kifakultak. Az üzletház homlokzatát körszeletekből képzett hármas ívelésű oromzat, valamint az emeleti ablakok teszik mozgalmassá. A nagyméretű ablakokon kívüli teljes felület népi motívumokból ihletődő (tulipán, pávaszem, varrottas stb.) gazdag díszítés borítja.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016