ÉRMIHÁLYFALVA – VALEA LUI MIHAI

A Nagyvárad–Szatmárnémeti főútvonal mentén fekszik, Váradtól 68 km-re. Első okleveles említése 1270-ből származik, Michal formában. 1291. Nogmihal, 1312. Nogmichal, 1434. Nagmyhalfalua, 1857. Nogimihalfalva, 1828. Ér-Mihályfalva. A helység nevét a falu egykori, Mihály nevű birtokosáról kapta. Az Ér- előtag az Érmellékre utal.

Református templom

Kálvin János utca 16. szám.

A mostani temploma a 13. századi régi templom helyén épült, eklektikus stílusban. Bunyitay Vince szerint: „De középkori egyháza némi részeiben áll ma is, sőt egy-két darab belső szerelvényeiből is ránk maradt. A községben magas homokdomb emelkedik, szakasztott mása annak, melyről egy 1329. évi határjáró levél azt mondja, hogy a községen kivül éjszak felé „Fyuzeg” folyó mellett domborodik, és annak közönséges neve „Berch”(bércz). E dombon áll az egyház keletelve, s egészen téglaépület. Hajója 7,30 m. széles, s nyugati végétől kelet felé 14 m. hosszan még a régi falak állanak; többi része újabb kori toldás, ablakai is egészen átalakítvák. A hajó éjszaki falánál egy tám még megvan s arra enged következtetni, hogy az egyház eredetileg boltozott vala, s átmenet-kori épület. Ugyancsak éjszaki oldalához ragasztva, egy 2,70 m. vastagságu falnak nyomai látszanak, mely ha épület fala volt, akkor ez egyház mellett valamely eddig ismeretlen monostor helyét kereshetjük.”

1587-ben a templom leégett. 1714-ben épülhetett újra, a régi templom romjain. 1771-ben bővítették kelet felé, nyolc méterrel. A torony felőli része 1786 és 1794 között épült. Akkor a régi fatorony helyett kőtornyot építettek, amelyet összekötöttek a templommal. 1841-ben a tornyot 2,5 öllel magasabbra emelték, hogy hasonlóvá legyen a debreceni református templom kettős tornyához. 1887–1892 között az alapokig megrongálódott templomot újraépítették és bővítették, ekkor kapta meg mai formáját. 1906-ban a tornyot befedték bádoggal. 1927-ben a gyermekek és az ifjúság számára a templom déli oldalán végig egy hatalmas karzatot építettek. 1955-ben a falazatot öt méterrel magasították A templom legutóbbi külső-belső teljes felújítása, hat év folyamatos munkája, 2003 őszén fejeződött be. Mechanikus csuszkaládás orgonáját Országh Sándor építette 1888-ban.

Egyhajós, enyhén előreugró nyugati homlokzati tornyos templom. Eklektikus stílusú. Nyugati homlokzatát fejezetes falpillérek díszítik. E homlokzaton három bejárata van, melyek közül a jobboldali a főbejárat. A két szélső ajtó fölött félköríves keretelésű vakablak látható. A középső bejárat fölött, valamint a torony első emeleti tükrében egy-egy kör alakú, keretelt világító ablak áll. A második emelet minden oldalán egy félköríves záródású, keretelt, zsalugáteres ablak látható. A kerek kupolás toronysisak koronázópárkánya enyhe ívű órapárkányt utánoz, alatta óraszámlap. A hajót támfalak erősítik. Közöttük félköríves záródású, keretelt, könyöklőpárkányos ablakok vannak. A hajó szegmensívű dongaboltozatos, a falakat fejezetes falpillérek erősítik. Északi oldalát kivéve körben karzatok futnak. Nyugati végében van az orgonakarzat. Szószéke az északi falon van, úrasztala korláttal van körbevéve. Márvány keresztelő medencéje 1919-ben készült.

A templom külső falán áll Sass Kálmán mártírlelkész emléktáblája. A templomkertben találhatók: millecentenáriumi emléktábla, kopjafa az 1998-ban itt tartott Partiumi Fórum tiszteletére, millenniumi kopjafa, csónakalakú fejfák emlékparkja, 1956-os emlékjel. A református egyházközség diakóniai központjának falán Veronika diakonissza emléktáblája látható. A gyülekezeti teremben állították fel Sass Kálmán mártír lelkész mellszobrát.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016