ÉRSZŐLŐS – VIIȘOARA

A Margitta–Tasnád főútvonalon fekszik, Margittától 9 km-re. A település eredeti neve Pacal, majd Nagypacal. Első írásos említése 1355-ből származik Pachal formában. 1390. Paczal, 1486. Naghpaczal, 1487. Nagy Paczal. A Nagy- előtag a szomszédos Kispacal falunév Kis- előtagjával van összefüggésben. A Pacal helynév bizonyára puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynevet hol a német Patzelből, hol a szerb-horvát Pacul-ból származtatják. A magyar pacal – recésgyomor – főnévre is gondolhatunk előzményként. A hatósági úton megállapított Érszőlős névalak utótagja a szőlőtermesztésre, előtagja az Érmellékre utal.

Református templom

Érszőlős 85. szám.

Az 1764–1767-es években Mákodi Mihály lelkész egy már ismeretlen jegyzőkönyv másolata alapján ad eligazítást a templom építéséről. E szerint a templomot Cheregi Mátyás, Cheregi Anna és Kántor Barnabás építtette 1560-ban. Feltételezhető, hogy ez a török és tatárdúlás alkalmával elpusztult. Ennek a román kori templomnak a falmaradványa szerves része a jelenlegi templom északi falának, amelynek kiegészítő darabja két külső támpillér. 1897-ben a margittai Marosi István mester a torony és a templom fedelét javította ki. 1926-ban bádoggal fedték be a tornyot és a hajót. 2007-ben kutatások voltak a templomban, feltárták a középkori részeket. 2008-ban bővítették a karzatokat, kicserélték a padlózatot és a padokat.

Egyhajós, nyugati homlokzata előtti toronnyal, kontyolt nyeregtetős templom. A nagytömegű torony lizénás-tükrös díszítésű. A torony alatti bejárat, valamint a torony és a hajó összes nyílászárója keretelt, félköríves lezárásúak. A torony első emeletének tükreiben ovális világítóablakok vannak. A lanternás, zömök, csúcsosan végződő toronysisak alatt órapárkány látható, óraszámlappal. A hajó déli oldalához portikusz kapcsolódik. A hajó kazettás síkmennyezetű. Keleti és nyugati végében karzatok állnak, amelyeket gerendák és két oszlop tart. Szószékét az északi falra helyezték. Művészi értékű a barokkos szószékkorona 1798-ból, gróf Marosnémeti Gyulai József adománya. Északi falán lépcsőmaradványok láthatók, amely valószínűleg a hajdani templom karzatára vezetett. A portikusz belső tere nagy boltozattal kapcsolódik a hajóhoz és padokkal bútorozták be.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016