ÉRTARCSA – TARCEA

A Nagyvárad–Szatmárnémeti főútvonalon fekszik, Érmihályfalvától délre. Első írásos említése 1163–73/1520-ból származik Thorsa néven. 1326. Tarcha, 1808. Er-Tartsa. A Tarcsa helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév a kopasz jelentésű tar melléknév -sa ~ -csa kicsinyítő képzős alakja. A megkülönböztető Érelőtag az Érmellékre utal.

Református templom

Értarcsa 251. szám.

A templomot 1841–1847 között építették, klasszicista stílusban. A templom belső felszerelését Pichelmayer Ferenc székelyhídi asztalosmester és csapata készítették. 1869-ben a tornyot, 1890-ben a templomot javították, s akkor építették a portikuszt is. Az orgonát 1954-ben készítette Wegenstein, temesvári orgonaépítő. Ugyancsak 1954-ben javították a hajót és a tornyot is. 1958-ban újították és újra bádogozták a tornyot. 1961-ben új tető készült a templomra s lebontották a régi kazettás mennyezetet. A templom legutolsó külső felújítása 2004 őszén fejeződött be.

Egyhajós, nyugati homlokzati tornyos templom. Falait a lábazatból kiinduló fejezetes pilaszterek tagolják. Eresszel ellátott bejárata fölött félkör alakú világítóablak félköríves szemöldökkel. A két-két oldalsó pilaszter közötti profilált könyöklőpárkányok befalazott ablakokra utalnak. A toronynak a koronázópárkány fölötti első emeletén ovális világítóablak látható. A második emelet minden oldalán egyenes záródású, szegmensívesen keretelt, köténnyel ellátott könyöklőpárkányos, zsalugáteres ablakok vannak. Fölöttük félköríves, nagyméretű szemöldökök, amelyek a pilaszterek fejezeteire támaszkodnak. A  tornyot karcsú, lanternás, sokoldalú csúcsban végződő toronysisak fedi. A hajó oldalain, a pilaszterek között, szegmensíves, keretelt ablakok láthatók, szépen profilált könyöklőpárkányokkal. Északi oldalához portikusz kapcsolódik. A hajó síkmennyezetes. Keleti végében áll az orgonakarzat, amelyet karcsú oszlopok tartanak. A nyugati karzat egy nagy boltíves térben helyezkedik el.

A templomban egy 1873-as síremlék és egy emléktábla található az adakozók neveivel.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016