A csatári származású Szűcs Zoltán mesélt nekünk részletesen a hegyközi lakodalmas szokásokról. Őt egy időben minden csatári lagziba hívták vőfélynek, később a környéken, többnyire Nagyváradon dolgozott fizetett vőfélyként. Példaképe Karikás Öcsi, a szomszéd faluból származó, híresen ügyes és talpraesett vőfély volt, akinek jelenléte közismerten garancia volt a jó hangulatra. Zoltán a községből származó régi verseket gyűjtötte össze az öregek elmondása alapján, illetve megőrzött „vőfisfüzetekből”. A szokásos, étkezéshez és italozáshoz kapcsolódó verseken kívül a vőfély tekintélyét a fogások közötti szórakoztató versek is adják.

Hagyományosan akár tíznél is több vőfély volt egy lagziban, szokás volt inget ajándékozni nekik a felkéréskor. Egymás között felosztották a feladatokat; a két nagyvőfélynek volt különösen fontos szerepe. A menyasszony nagyvőfélyének fehér és piros (vagy rózsaszín) szalaggal, a vőlegényének kék és fehér szalaggal tűzték fel a mirtuszt, amely művirágból és valódi zöldből készült kitűző. A vőfély kellékei közé tartozik a vőfélybot is, erre csak az egy pár szalagot kötötték fel, nem úgy, mint újabban a fizetett vőfélyek, akik egész szalagcsokrot őriznek.

A vendégek meghívása is a vőfélyek feladata volt. Ha a háziakat nem találták otthon, a maguknál hordott krétával hagytak üzenetet a kapun.

Régen a lagzik ebéddel kezdődtek: az egész lakodalmat az egyik nagyvőfély indította a húsleveshez tartozó verssel. Három fogást szolgáltak fel, a tálalásról is a vőfélyek gondoskodtak. Először tyúkhúsleves került az asztalra, amelyhez a csigatésztát már hat héttel előre elkészítették az asszonyok, ezt követte a pörkölt és az „aprólék” (tyúkmáj és vese, tojással megsütve).

Ebéd után verssel indították a násznépet a menyasszonyért. Ekkor a csapos egy-egy kulacs bort osztott a násznépnek, hogy tudják mivel kínálgatni a menyasszonylesőket, akik a lagziba nem voltak ugyan hivatalosak, de kiálltak menyasszonyt látni a kapu elé.

Hagyományosan a vőlegény nagyvőfélye kéri ki a menyasszonyt, és a menyasszonyé adja ki némi huzavonát követően: először letagadják, hogy lenne eladó lány a háznál, sokszor hamis menyasszonyt is előhoznak, aki elcsúfított vagy idősebb nő, esetleg beöltöztetett férfi.

A menyasszony kikérésekor fontos szerepe volt az első koszorúslánynak, aki a vőlegény családjából vagy baráti köréből került ki. Ha a menyasszony és a vőlegény nem egy felekezethez tartozott, a református és a katolikus templomban is megtartották az esküvői szertartást, ilyenkor mindig a menyaszszony vallása szerinti templomban kezdtek.

A ’90-es években még hegedűn és „villanyorgonán” játszottak a zenészek a lakodalomban, azóta a hegedű már kiment a divatból, csak cigányzenekarokban használják.

Forrás: Hegyköz Kollégium, Dukrét Géza és Lenkei Róbert (szerk.), 2016