A település mellett a Berettyó folyik. A Berettyó nem egyszer a falu határában lévő kertekig áradt. Az 1850-es években döntöttek a folyó szabályozása mellett, így azóta a folyó nem okoz problémát a mellette élőknek.

Hegyközszentimre egyik, ha nem legismertebb legfőbb jellegzetessége az ártézi víz, amely 140 méter mélyről tör fel a felszínre már több mint 70 éve. 1941-ben találták meg véletlenül a forrást: a környéken olajat kerestek, helyette gyógyvizet találtak. Az „élet vizének” nevezik, mivel rendkívül magas ásványi só-, vas- és kéntartalma van. A magas vastartalom miatt az ártézi kút és az abból elfolyó víz a környezetét erősen rozsdabarna színűre festi, a kén pedig egy jellegzetes szagot ad a víznek. A víz lúgos kémhatása, valamint a vízben található szénsav miatt a helyiek úgy fogalmaznak, hogy „petrós” a víz. Az ártézi víz gyógyításra külsőleg és belsőleg is felhasználható. A legtöbben azért fogyasztják, mert lúgossága miatt semlegesíti a gyomorsavat, a kén pedig például a gyomorsav túltermelés miatt kialakult gyomorfekély gyógyítására is alkalmas. A vízből készített fürdő a reumás panaszokat enyhíti.

A világháború előtt az ártézi vizet még palackozták, manapság azonban mindenki műanyag palackba, saját felhasználásra gyűjti a vizet. A széleskörű felhasználás ellenére az ártézi kúton a következő felirat szerepel: „Apa nu este potabilă – A víz nem iható.” Az ártézi vizet többször is bevizsgálták a helyi hatóságok, és a megengedettnél magasabb volt a víz ammónium- és nitráttartalma, valamint radioaktivitása. A helyi szabályoknak megfelelően a vízzel locsolni sem lehetne, de a helyiek rendületlenül isszák az ártézi vizet.20 Az ártézi víz korábban nemcsak a ma már korszerűsített kútból tört felszínre, hanem a falu határában is volt egy forrás, ahol szabadon tört fel a víz (Kocsis Ilonka ezt festményen is megörökítette). Ott olyan ereje volt a víznek, hogy amikor egy csővel leszabályozták a víz folyásirányát, akkor a víz egy négy méteres gödröt mélyített magának, amiben fürödtek is. Ezt a forrást megszüntették, többek között azért is, mert a víz nyomása mára kisebb, mint az 1940-es években volt.

Forrás: Hegyköz Kollégium, Dukrét Géza és Lenkei Róbert (szerk.), 2016