A helyi esküvőt megelőző eljegyzést a menyasszony szülei szervezték és fizették. Az esküvők régen (ma már nem esküsznek a községben, mert kevés a fiatal, és ők is inkább valamilyen étteremben tartják a lagzit) 2–3 hetes családi és falusi események voltak, hiszen a csigatészta-készítést, marha- és disznóvágást már az esküvő előtt két héttel is el kellett kezdeni, hogy a lakodalomra minden készen legyen. Például meg volt annak a rendje, hogy melyik nap ki mit főzött, milyen állatot vágott le. Az óvodánál lévő kemencében sütöttek és ott főztek is. Minden, az esküvőre hivatalos személynek adnia kellett valamilyen állatot az esküvő előtt. Onnan lehetett tudni, hogy kik azok, akik a lakodalomba is jönnek, hogy az esküvőre már hozták magukkal a tyúkot, tojást, lisztet, stb., amiért cserébe megvendégelték őket disznótorossal. Az összes csirkét vagy tyúkot egyszerre főzték meg. Mivel ezek nem voltak egyidősek, így különböző idő kellett ahhoz, hogy kellően megfőjenek, ezért a tyúkokat felfűzték egy hosszú rúdra, és úgy engedték az üstökbe a tyúkokat. Amelyik hamarabb megpuhult, azt könnyen ki tudták emelni a vízből, miközben a többi tovább főtt. A lakodalmakra mindig szakácsokat hívtak, akik ismerték, hogy adott nagyságú vendégseregnek miből menyi ételt kell készíteni, és természetesen fejből tudtak minden szükséges receptet. Őket mindenki elismerte: Felföldi Olga és Derecskei Irma voltak a főszakácsok (még régebben Felföldi Olga édesanyja). Az ő munkájukat szakácsok segítették, volt olyan lakodalom, ahol akár 50 szakács is főzött egyszerre. Komaasszonyok, rokonok, szomszédok segítettek a sütés-főzésben. A tányérokat a vendégektől vesszőkosárban két szolgálólegény gyűjtötte össze és írta fel, hiszen egyetlen háznál sem volt annyi tányér, amennyivel a lakodalomba hívott vendégeket vendégül lehetett volna látni. A tányérok aljába mindenki belekarcolta a saját monogramját, hogy az esküvő után visszakapja azokat.

A vőfély volt a kikérő személy, aki régen verseket, köszöntőket mondott, de ez ma már nem jellemző. Két menyasszonyos és két vőlegényes vőfély ment végig a faluban, akik a lakodalomba hívták az embereket. A ceremónián a beköszöntő poharakat a földhöz vágták. Ebédkor a vőlegény a koszorúslánnyal várakozott, majd utána mentek el a menyasszonyért és indultak együtt a templomba. Régen még külön teremben tartózkodtak a vőlegény és a menyasszony rokonai, külön főztek nekik, külön zene volt, külön menetben mentek és mindenki ellátta a saját vendégét. A menyasszony csak éjfélkor ment át a vőlegényhez. A lagziban az első fogás borjúpörkölt volt kásával, éjszaka fokhagymás húst szolgáltak fel köret nélkül savanyúsággal, a menyasszonytánchoz pedig diós- és mákos kalácsot adtak. Az esküvő után másnap az ifjú feleség fekete ruhában ment templomba, ezzel gyászolva lányságát. 

Forrás: Hegyköz Kollégium, Dukrét Géza és Lenkei Róbert (szerk.), 2016