Egy település tradicionális ételei, italai rendkívül sokat elárulnak település földrajzi fekvéséről és társadalmáról egyaránt. Az étkezések itt is, mint más falvakban összehozzák a családot, leginkább együtt fogyasztják az ebédet és vacsorát. A hegyközszentimrei emberek rendkívül nagylelkűen fogadják vendégeiket. Az asztal mindig ünnephez méltóan van megterítve. A vendégeket 2-3 féle fogással fogadják: sültekkel, pörkölttel, majd a kertben megtermelt gyümölcsökkel, különböző tésztákkal, természetesen megjelenik a házi bor és a pálinka is. A hegyközszentimreiek próbálnak maguk számára mindent megtermelni, hogy ne kelljen semmilyen élelmiszerre költeniük. Legtöbb udvaron találkozhatunk állatokkal, illetve veteményes kerttel. Különleges, ma már ritkán használt termés a szegletes borsó, amelyből egy kis kolbász, zöldségek és lestyánlevél hozzáadásával levest lehet készíteni. A faluban többnyire a szőlőtermesztés a jellemző, de emellett vannak gyümölcsösök is: málna, barack, szeder. A szőlőtermesztők száma azonban már csak az 5-10%-ot éri el egy helyi lakos szerint. Nagy Sándor és Ur Zsigmond szőlészeti vállalkozása mellett házilag is készítenek borokat (ritkábban törkölypálinkát). Közülük érdemes kiemelni Kocsis Gézát, aki különleges borokat is előállít; ilyen például a feketeribizlibor és a málnabor. A házi borokat kis pincékben, autentikusan fahordókban tárolják, mindegyiknek más és más az ízvilága. A hegyközszentimrei italkülönlegesség neve a pukkantós, ami a helyi bor és az ártézi víz egységéből tevődik össze. Az ital úgy készül, hogy egy 2 dl-es vastag falú poharat majdnem teletöltenek borral, majd a pohár széléig felöntik ártézi vízzel, aztán jól rácsapnak a pohár tetejére úgy, hogy a tenyér teljesen lefedje a pohár száját, megforgatják a poharat, hogy a bor és az ártézi víz összekeveredjen, és az ital felpezsegjen. Az így készített frissítőt azonnal, „húzóra” kell eginni. A pukkantós nevét onnan kapta, hogy a pohárra csapáskor szénsav szabadul fel, ami egy nagy pukkanással jár együtt. Ez az ital leginkább a fröccs elkészítésének módját idézheti fel az emberben, csak a pukkantós sokkal pezsgőbb. Egy másik, árulkodó nevű helyi italspecialitás még a gonosz lány, amelyben a mustot keverik össze a pálinkával. Pontos receptet kevés ember mondott, ők viszont részlet gazdag és nagy mennyiségű adatot szolgáltattak. Speciális helyi étele nincs Hegyközszentimrének, jellemzően a román, illetve a  környékbeli szokásokat ötvözik a sajátjukkal. A román nemzeti ételek közül sokan említették a micset (amit Magyarországon inkább csevapcsicsaként ismernek, egy marha-, disznó- és birkahús egyvelegéből álló mini kolbász) vagy a csorbát. Utóbbi egy román eredetű savanykás ízű leves, a vasárnapi húslevest sokszor ezzel helyettesítik. A csorba jellegzetes ízét az ecet, a citrom, a savanyú káposzta, a lestyán és a Borș (román fűszerkeverék) adja, gyakran húsgombóccal gazdagítják. A töltött káposztába nem tesznek hagymát, csak sót, borsot, paprikát, rizst és húst. Friss tejből sokan készítenek házilag füstölt sajtot. 

Lekvár főzéssel mindegyik háztartásban találkozhatunk. Különböző fajta lekvárokkat készítenek: csipkebogyó-, kajszibarack-, szilvalekvár. Helyben készített különlegesség Albirt Éva csipkelekvárja, amit még hagyományos módon, egy nagyon apró lyukú szita (olyan, mintha egy sűrű szövésű organza anyag lenne) segítségével készít. Elsősorban az elkészült pépet adja el, amit mindenki saját ízlésének megfelelően főz fel lekvárnak.

Szinte minden családnak, háztartásnak van valamilyen egyéni receptje, amit még a nagyszülők hagytak a fiatalabb generációra, vagy amit saját maguk találtak ki. Felföldi Olga különleges édes-savanyú-csípős házi uborkát szokott eltenni. Ez egy olyan ecetes uborka, amiben kapor és erős paprika is van a meggylevelek alatt. Utóbbi „tartósítószer” gyanánt kerül a savanyúságba. Béres Mária gogosánt szokott készíteni, amelyeket húsokhoz ajánl. Ehhez a pritamin paprikát kell ledarálni és sóval olajban  megdinsztelni. Gyökér Anna Julianna a román béles, vagyis a „román mama palacsintájának” receptjét árulta el, amelyet gyerekkorában az utca összes gyereke szívesen megevett. Ez egy olyan palacsinta, amely töltött, kelt tészta batyukból készül, dinsztelt káposzta és zsírral lazított krumplipüré töltelékkel. 

A kenyeret régen mindig, mostanság vendégvárás idején kemencékben sütik. Ehhez időnként felhasználják a morzsókát, amely a friss kenyérben az élesztőt helyettesítheti. A morzsóka a kenyérdagasztás után a teknő oldalán visszamaradt kaparékból készített csipetkeszerű tészta. 

A süteményeket minden háztartásban tésztának hívják. Az egyik leghagyományosabb tészta a rongyos palacsinta, amit leginkább lekvárral szokás fogyasztani és a következőképpen készül el, ahogy azt Seres Emma receptjéből megismerhetjük:

„Fél liter vizet megenyhítünk, kis kanál sót elkeverünk benne, meggyúrjuk. Annyi lisztet teszünk bele, amennyit felvesz (gyengére), pihentetjük kicsit. Elnyújtjuk, kikenjük zsírral, összehajtogatjuk és kinyújtjuk
és megsütjük.” 

Egyedülálló a főzött vásárhelyi perec és a dübbencs nevű tészta is. Előbbi egy főzött és sütött fánk, utóbbi pedig egy zsírban kisütött túrós kelt tészta. Mindenki szívesen készít havas kiflit (hókifli) és
kalácsot, amelyet dióval vagy mákkal töltenek meg. Hagyományos esküvői tészta volt a méteres kalács, melyet őzgerinc formában sütöttek barna (kakaós) és fehér tésztát/piskótát készítettek hozzá, amit vegyesen kentek meg krémmel. A csigakészítést, mint már nem gyakorolt tevékenységet sokan említették. A csiga a csigatésztát jelenti, amit levesekbe tesznek.

A disznótorok régen nagy események voltak, és mint minden vidéknek, Hegyközszentimrének is meg van a sajátos fűszerezése. Disznóvágás során készítenek kolbászt, májas hurkát és kapros véres hurkát is, valamint Gömbőcöt, amely a vastagbélnek a végéből készült. Utóbbit ma már nem igazán készítik, mivel az egyszerűség miatt vékonybélbe töltenek mindent. A bográcsozás is kedvelt tevékenység, amelynek nemcsak az udvarokon, hanem a borospincék előtt is szoktak hódolni a falusiak.

Forrás: Hegyköz Kollégium, Dukrét Géza és Lenkei Róbert (szerk.), 2016