A 60–65 Celsius fokos meleg vízre a ’70-es években kőolaj után kutatva találtak rá, ezt követően épült ki a forrástól 500 méterre elhelyezkedő hegyközszentmiklósi gyógyfürdő. A termálstrandot 1971. május 1-én adták át. A fürdőt a helybeli termelőszövetkezeti tagok saját kezűleg építették. A rendszerváltást követően a termelőszövetkezetet felszámoló bizottság úgy döntött, hogy a strand a helyi református egyházközség tulajdonába kerüljön. A fürdőt 1991 óta az egyházközség üzemelteti. 2011 óta nem csak a strandszezonra nyitja meg a kapuit a fürdő, hanem egész évben várja a vendégeket.

Hegyközszentmiklós gyógyvize talán a legforróbb Bihar megyében, olykor felülmúlja a 70 C°-t is. Az oligominerális vizek kategóriájába tartozik, ásványisó tartalma literenként nem haladja meg az egy grammot. 

Összetétele: pozitív ionokat kálium, nátrium, kálcium, magnézium és vas formájában, negatív ionokat kloridként, szulfátokként találhatunk benne. Gyengén, veszélytelenül radioaktív, mint általában a bihari termálvizek, radont és héliumot is tartalmaz. Az oldott paraffin tartalom hidratálja a bőrt.

Mozgásszervi megbetegedések (reumatikus gyulladások, degeneratív sérülés utáni állapotok), periferikus- és központi idegrendszeri megbetegedések és krónikus nőgyógyászati gyulladások kezelésére alkalmas. Ivókúraként – langyosra lehűtve – étkezés előtt fél órával fogyasztva 150 milliliternyi mennyiségben a gyomornyálkahártya-gyulladást, a renyhe epeműködést gyógyítja. Fokozza a kiválasztást, a vese, a húgyutak „átmosására”, homoktalanításra is alkalmas. Mindezeket dr. Ráckövi Attila balneológus főorvos állapította meg. Az Országos Balneológiai Intézet besorolta az ásványvizek kategóriájába, mint lúgos, bikarbonátos, hipotóniás hévizet.

Forrás: Hegyköz Kollégium, Dukrét Géza és Lenkei Róbert (szerk.), 2016