Hegyköztótteleki kuriózum, hogy a falu egy korábbi tűzvész (egyesek szerint jégverés) okán minden egyházi ünnepet egy nappal tovább tart. Ez a – ma már sok esetben eggyel több cerebrált misét/istentiszteletet jelentő – változtatás korábban több egyéb hozadékot is jelentett az emberek mindennapjaiban. Ilyen például a pünkösdi bál, melyen előbb a gyermekek, majd az este közeledtével kizárólag a felnőttek táncolnak s mulatoznak, így az utolsó – harmadik – napon már megkötés volt, hogy csak éjfélig lehettek fenn az emberek.

Nem így a húsvét, ahol a harmadik nap délelőttjén bizony a lányok jártak locsolni, s a fiúk festették a piros tojást, a sok helyen szokásos vödrös-hidegvizes locsolás nem volt divat. Farsangkor a közeli Hegyközcsatárral közös szokás volt a szánon (néha kocsin) húzott farönk körbevitele a falun. Manapság a farsangi ünnepségeken befolyt összegekből a gyermekek kirándulását finanszírozzák, általában magyarországi helyszínre. A település két búcsút tart, egyet március 19-én József napkor és egyet októberben.

Régi szokás volt a rétre kijárni (a mai pincesor feletti terület, a 169−173 házszámok környéke), ahol a fiataloknak az ott lakó idős úr harmonikázott (más elmesélések szerint cigányok is „citeráltak” egy időben). Hazafelé az esti mulatozás végén a falu utcáit kézen fogva járták végig, ki-ki leszakadozva, amikor az otthonához ért. Télen pedig a fiatal férfiak mentek a házakhoz, s elvitték a rokkát, ellopták az orsójukat s a lányoknak minden fiút meg kellett csókolni, hogy visszakapják. Szintén télen maskarába öltöztek disznótoros vasárnapján, s rá kellett jönni ki az, meg kellett kínálni őket, de a beöltözöttek rácsaptak fakanállal a kézre, ha túl sokat kérdezgettek a kilétük felől. Sokáig élt a falu emlékezetében mikor egyszer a falu papja is beöltözött, amit viszont senki nem tudott kitalálni, olyan meglepetést okozott.

Hegyköztóttelek egyik újabb keletű közösségformáló kezdeményezése a Kikerics színjátszó csoport, mely a falu fiatal és középkorú tagjaiból áll, akik a legtöbb közös ünnepen fel is lépnek. A másik ilyen a pálinkakóstoló-fesztivál, ahol a helyben készült italok versenye illetve tesztelése folyik. A május elsejei ünnepség jelenlegi helyén (lásd fentebb), főzőversennyel egészült ki, a környékbeli falvakból is sok látogatót vonz. A búzaszentelés alkalmával korábban dívott, hogy a falu határában lévő kereszt felé elkanyarodjon a körmenet, azonban az idősödő lakosság mellett ez egyre inkább elmaradt.

Magyar nemzeti ünnepeket az emlékezet szerint „tartják, de régen jobban tartották”, bár erre a kérdésre sajnos részletesebb kifejtést nem kaptunk. A március 15-ei ünnepet a szomszédos templom oldalán lévő emléktábla megkoszorúzáa szokta kiegészíteni, augusztus 20-hoz azonban nem kapcsolódik különösebb ünnepség, és október 23-át sem tartják.

A környékre vonatkozó sok mondókát és verset a Bihari Mondókák kötetben (Kriterion könyvkiadó) már gyűjtötték korábban, emellett viszont Hegyköztótteleken sok olyan szóval találkozik az ember, amelyet vagy román nyelvből – kisebb-nagyobb változtatásokkal – vettek át, vagy erdélyi illetve magyar tájszó, esetleg régi magyar szavunk, amely azóta másutt kikopott a használatból.

Forrás: Hegyköz Kollégium, Dukrét Géza és Lenkei Róbert (szerk.), 2016