A hegyköztóttelekieket másnéven „krumplistótoknak” is nevezik. Nem véletlen az elnevezés, ugyanis a település lakóinak étkezésében meghatározó szerepet tölt be a krumpli, szinte mindegyik fogásban fellelhető. A rengeteg krumplis étel készítéséhez és fogyasztásához természetesen a település természeti adottságai is hozzájárulnak.

A pityókát a legkülönfélébb formában használják fel a főzés során. A legkedveltebb talán a krumplis palacsinta, másik nevén reszelt palacsinta vagy repnyika, melyet Gálik Annuska készített el nekünk ott tartózkodásunk alkalmával. Különlegessége, hogy a palacsinta tésztájába reszelt krumpli kerül és ez pont elegendő ahhoz, hogy önmagában, töltelék nélkül is finom legyen a tészta. A helybéliek ezt inkább második fogásként fogyasztják és nem desszertként.

Ezen kívül készítenek még száraz krumplit is, ami a megpucolt krumpli  sós vízben való megfőzését jelenti, továbbá nyögvenyelőt, ami a reszelt krumpliból készült galuskát jelenti vagy például rántott krumplit is.

Természetesen a krumplis ételek mellett számos más jellegű ennivaló is fellelhető az asztalon. Kedvelt étel a száraz  paszulyleves/fazékpaszuly, melynek alapját a száraz bab, a füstölt csülök és a répa ízvilága adja. Jelentős továbbá a csigaleves, mely a benne lévő csiga alakú tésztáról kapta a nevét. Maga a tészta speciális módon készül: először kör alakúra nyújtják a tésztát, majd derelyeszaggatóval szaggatják ki és végül az orsó hegyének segítségével tekerik fel. Jellegzetes helyi ételnek számít a puliszka, a csöröge és a csorbák. A puliszkát sós vízben főzik, majd lekvárral, túróval, esetleg savanyú káposztával ízesítik. A csöröge egy „hamari tészta”, melyet előbb beáztatnak, majd aludttejet adnak hozzá, ezt követi a két tojás, a zsír, az élesztő vagy a szódabikarbóna. A csorbák pedig gyakorlatilag zöldséges húsgombócleves, kissé savanyú és hasonlít a gulyásleveshez. Ezen felül sokat említett étel volt a  bográcsos, a románok kedvelt étele, a mics, a töltött káposzta, a rudas fasírt, a tökfasírt, a bőrsajt vagy a sós túró. Érdekesség, hogy Tótteleken padlutykának hívják a káposztaleveset és a hús nélküli gulyást pedig árvagulyásnak nevezik. Olyan család is akadt, ahol zakuszkával kínáltak minket. Ez egy nagyon fűszeres, babbal gazdagított, lecsóra hasonlító étel, melyet általában kenyérre kenve fogyasztanak.

A sütemények közül az egyik legkedveltebb a rudas kalács, ami a bejglire hasonlít a legjobban. A hosszú kalácsokat általában mákkal vagy dióval töltik meg, de nem feltétlenül szükséges ízesíteni, önmagában, helyi szóhasználattal „üres kalácsként” is nagyon ízletes. Kedvelt édesség még a csodakifli, melyet zsíros tésztának is neveznek. A süteményt zsírral gyúrják össze, majd kakaót vagy lekvárt tesznek bele. A településen sokszor készített desszert még a hájas kifli is, melyet fehér egérnek neveznek a kinézete miatt.

A helybéliek közül sokan foglalkoznak lekvárfőzéssel és befőttek elrakásával. Eladásra már semmit sem termelnek, mindent csak a saját maguk fogyasztására készítenek. A hagyományosnak mondható lekvárok mellett birsalmalekvár is készül Tótteleken. A birsalma felhasználását egyébként Vajda Lóránd édesanyja hozta be a településre és azóta a lekvár mellett már pálinkát, sajtot és befőttet is készítenek ebből a gyümölcsből.

A faluban egyedül Nagy László főz pálinkát, ám az ital minden ház asztalán megtalálható. A helybéliek közül is sokan vele főzetik le a hullott gyümölcs felhasználásával a pálinkát, így teremtve meg a falu hagyományos Pálinkafesztiváljának italkínálati alapját. A legkedveltebbek közé sorolható a szilvából, valamint a törkölyből készült pálinkák.

Forrás: Hegyköz Kollégium, Dukrét Géza és Lenkei Róbert (szerk.), 2016