Kis falucska lévén a hodosi közösség nagyon összetartó már a kezdetek óta. A helyiek életmódját nagyban meghatározza a mezőgazdasági munka, különösen a tavasztól őszig terjedő időszakban.

A hagyományos egyházi ünnepeken kívül ebben az időszakban tartják azon ünnepeket, melyek összefüggésben állnak az aktuális mezőgazdasági munkákkal. Ilyen például a vetés, aratás vagy a szüret is. Minden évben megrendezésre kerül az úgynevezett szüreti bál, melyet nagy érdeklődés övez, sokszor a környező falvakból is összeverbuválódik a lakosság. Ekkor történik a szőlő hazaszállítása, ledarálása, kipréselése, hordókba töltése, mely az egész napot felöleli. Ha a must kiforrt, már novemberben fogyasztható az újbor. A szüretet követi a feldíszített Kultúrházban a bál, melyen az egész falu jelen van. A hangulatot régebben a híres Hodosi Rezesbanda szolgáltatta. Éjfélkor az esemény fénypontja a helyi néptánccsoport bemutatója.

Régen szokás volt évente megrendezni a regruta bálokat, amiket a katonaságba besorozott fiúk szerveztek. Késő délután indultak el barátaikkal különféle katonadalok kíséretében, felkerestek minden házat, ahol besorozott legény lakott. Mindenhol borral, kaláccsal kínálták őket. Ezt követően családjukkal töltötték az estét, ahova a rokonok vacsorára is hivatalosak voltak, majd együtt mentek át a Kultúrházba, ahol az éjféli regruta tánc után hajnalig tartott a mulatság.

Kiemelkedő és még élő hagyomány az egynapos fogathajtó verseny, melyet mindig valamelyik környező településen rendeznek meg. Hodos egy versenyzővel képviselteti magát ezen megmérettetéseken, Sziki Sándor személyében. 

Hodos életében a legfontosabb és leghosszabb rendezvény a „Hodosi Falunapok”, mely az év legrangosabb eseménye. Igazi közösség összekovácsoló ünnep, melynek teljes költségét a helyiek adományaiból fedezik, minden étel, ital, bútor, zene, program a felajánlások által valósul meg és készül el, ilyen módon tehát semmilyen támogatásban nem részesülnek az önkormányzatoktól. Talán ez is az egyik oka annak, hogy ennyire szeretik a helyiek ezt, hiszen egymásra támaszkodva, önmaguknak rendezik a programokat. Igazi családi nap az esemény, a legkisebb korosztálytól a legidősebbekig mindenki talál magának hozzá illő programot és társaságot. Ekkor van a hodosok találkozója, mely egybegyűjti a „hodos” nevezetű falvak külföldi és itthoni lakosait. A többi faluból képviselők vesznek részt az eseményen, akik minden évben szívesen látott és várt vendégek. A közös falunap ötletét a helyi tiszteletes adta, aki azóta is nagy pártfogója a rendezvénynek. A program általában istentisztelettel indul, majd egy bográcsfőző versenyen vehetnek részt az oda látogatók, egész napos zene szól a helyszínen és különféle vetélkedőkön mérheti össze tudását a falu lakossága. A kisiskolások rendszeresen fellépnek néptánc produkciókkal, színdarabokkal, versekkel, illetve különböző dalokkal.

A falu életében nagy eseménynek számított egy-egy esküvő is, mivel szinte mindenki ismeri egymást a településen. A hagyományos lakodalom – az elmesélések alapján – négy napig tartott, mely már csütörtökön megkezdődött, amikor a férfiak levágták az állatokat. Pénteken volt az úgynevezett „káposztatöltő” nap, a csapos előkészítette az italokat másnapra, berendezték a helyszínt, aminek általában a falu központjában lévő kultúrház adott otthont. Szombaton a templomi esküvőt követően a menyasszonynak meg kellett kerülnie a templomot a násznéppel együtt, hogy ne érje szerencsétlenség az ifjú párt, mindezt az óramutató járásával ellentétes irányban kellett, hogy tegyék. A lakodalomban – ami általában a mostanihoz hasonlóan  hajnalig tartott – a család anyagi helyzetétől függően sokan részt vettek a faluból, előfordult, hogy szinte majdnem mindenki. Érdekes és eltérő szokás a hazai esküvőinktől, hogy több vőfély is volt egy-egy ilyen eseményen, akik általában a család ifjú férfi tagjaiból kerültek ki és a háttérmunkálatok, illetve előkészületek mellett fő feladatuk volt szórakoztatni a násznépet. Vasárnap megvendégelték az egybegyűlteket egy ebéddel, mellyel lezárták a négy napos ünnepet.

Forrás: Hegyköz Kollégium, Dukrét Géza és Lenkei Róbert (szerk.), 2016