Károlyi–Dégenfeld-kastély

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 259, BH-II-m-B-01101

Petőfi Sándor utca 51. szám.

Gróf Károlyi Tibor (1843–1904) és neje Dégenfeld-Schönburg Emma grófnő 1896-ban építették fel, eklektikus stílusban. Az eredetileg nyeregtetővel ellátott kétemeletes kastélyt feltehetően 1914 előtt alakították át romantikus stílusban. Meredek tetőzetét eltávolították és pártázattal látták el, amitől angolos, várszerű jelleget kapott. A kastélyt fiuk, gróf Károlyi Imre örökölte, aki 1918 után eltávozott az országból. A bályoki uradalom 1940 után ismét a Károlyi család tulajdonába került. 1947-ben a kastélyt államosították, egy ideig gabonaraktárként használták, majd szanatórium működött benne. 1980 után a berettyószéplaki kőolaj-kitermelő vállalat üdülőközponttá építette ki, felhasználva a kastélykertben feltörő termálvizet. 1996-ban az országos SNP Petrom telekkönyvezte a kastélyt és nyomban hozzákezdett annak felújításához, modern gyógyszállóvá való átalakításához. Modern kezelési bázist alakítottak ki. Az átalakítások során az ablakokat termopán nyílászárókkal cserélték fel. A Petrom privatizálása után a felújítások abbamaradtak. A többségi részvényes, az osztrák OMV, 2007-ben újra megkezdte a felújítást, de abba hagyták, s az épület újra romlásnak indult.

Hatalmas arborétum közepén, szabadon álló, három szintes főúri kastély. A lépcsőházak a kastély két oldalán épültek, kőcsipkés bástyaszerű kiképzéssel, és egy emelettel magasodnak a főhomlokzat fölé. A nyugati főhomlokzat egyenes záródású ablakai párosával helyezkednek el, vállrafutó egyenes szemöldökkel, az alsó két szinten bádoggal borított, a harmadik szinten konzolos könyöklőpárkánnyal rendelkeznek. Az épület alapja nagy terméskövekből van kirakva. Az első szintet egy széles övpárkány választja el a többi szinttől. A koronázópárkány alatt vakárkádsor húzódik, a párkány fölött, az épület tetején csipkézett mellvédű terasz található. A főhomlokzat tengelyében erősen előreugró középrizalit, és a tőle balra levő főbejárat másik oldalán álló bástyaszerű, csak kétszintes rizalit mozgalmassá teszi az épületet. A főbejárat előtti teraszra lépcső vezet fel. A baloldali lépcsőházi toronynak külön bejárata van, csúcsíves szemöldökkel, melyhez szintén lépcsők vezetnek. Koronázó mellvédje alatt a torony három oldalán óra található. A toronyban ma is megtalálható az azokat működtető szerkezet. A jobb oldali épületszárny csak kétszintes. Hátsó homlokzata négyszintes.

A hátrafutó koronázópárkány fölött még egy szint látható. A földszinten volt a nagy ebédlő, a szalon, a vadászterem és a gróf dolgozószobája a könyvtárral. Mellette volt egy fürdőszoba és egy kis hálószoba. A földszintről körlépcső vezet a második emeletig. Az első emeleten voltak a hálószobák, a gyermekszobák és a vendégszobák. A második emeleten voltak a nevelőtanári-, a tanuló- és a kézimunka szobák. Az épület belsejét átalakították, de még megtalálható két eredeti kandalló. A toronyszobákban nagy tartályokat helyeztek el, innen biztosították a vizet.

A kastély jobb oldalához, nyitott árkádos folyosóval, melléképület kapcsolódik. Ez volt a személyzeti épület, amelyet kiskastélynak neveztek.

Itt is bástyakiképzéssel találkozunk. Földszintjén volt a konyha, a mosogató, az evőeszköz pucoló és az élelmiszerraktár. Az emeleten volt a ruharaktár. Itt tartották az ágyneműt, itt volt a gardrób.

Szemben a főhomlokzattal, a park végében volt a főbejárat, két oldalán egy-egy bástya, hozzájuk kapcsolódnak a kiszolgáló épületek, amelyek hasonló stílusban épültek. Itt voltak az istállók, kocsiszínek, kocsimosók, valamint a lovászok lakásai.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016