OTTOMÁNY - OTOMAN

SZALACS – SĂLACEA KÖZSÉG

A Nagyvárad–Szatmárnémeti főútvonalról letérve kelet felé, a Margitta felé vezető útra, innen 2 km-re fekszik, az Ér bal oldalán. Első írásos említése a Váradi Regestrumban jelent meg 1213-ból Oltuman néven. 1283: Athoman, 1332–37: Oltman, 1396: Olthman. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév forrása a német Altman személynév.

Komáromy-kúria

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 337, BH-II-m-B-01180

Ottomány 30. szám.

A kúriát a 18. század elején építtette Komáromy György és felesége, Rhédey Julianna. A birtokot és az udvarházat a 19. század végén eladták egy neves debreceni kereskedő családnak, Várady Szabó Gyulának és feleségének, Jakó Piroskának. 1920 után a kúria a Jasztrabszky család birtokába került, akik jelentős földbirtokkal és kúriával rendelkeztek a településen. 1924–1927 között a Jasztrabszky család birtokait eladta a két kúriával együtt. A birtok legnagyobb részét Lovass István és neje, Rikmer Anna vette meg. A Jasztrabszky-kúriát 1938-ban lebontották. A Komáromy-kúria a második világháborút követően állami tulajdonba került. Kultúrház, majd mtsz-iroda működött benne. Ma a szalacsi helyi tanács birtokában van. A 2010 után pédásan resteurálták. Helytörténeti és néprajzi kiállító teremnek használják.

Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Magas nyeregtetővel rendelkezik, nagy padlástérrel. Főhomlokzatán, eredetileg félköríves záródású árkádokon nyugvó mellvédes tornác futott végig, amelyet később befalaztak, és a íveknek megfelelő, nagy ablakokat kapott. Középen rizalitszerűen előreugró épületrész látható, manzárdtetővel. Két bejárata félköríves faltükörben van, az ajtókhoz díszes téglalépcsők vezetnek. Az épület jobb sarkát támfal erősíti. A hátsó homlokzat ablakai és egyetlen bejárata egyenes lezárásúak.

A kúria folyosója (az egykori tornác) és a rizalit-szoba keresztboltozatos. Az épület jobb oldalán a tornácról egy nagyobb és három kisebb szoba nyílik, amelyek teknőboltozatosak. Az épület baloldali traktusa hasonló beosztású. Végében padlásfeljáró található. A padlóburkolat hajópadlóból készült.

A régi cselédház, amelyet ma gazdasági épületnek használnak és a gazdasági épületek a kúria mellett és alatta, az utcával párhuzamosan állnak. Ezeket is restaurálták.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016