Unirii tér 5. A tér régebbi elnevezései: Victoriei tér (1966–1990), Malinovski tér (1945), Szent László tér (1940), Unirii tér (1923), Szent László tér (1859), Kis Piac (1714).

A Szent László téri Kováts-féle ház sajátos elhelyezése folytán valósággal ketté osztja a teret, egy tágasabb északira és egy keskenyebb délire. Építéséről nem maradt fenn megbízható adat, valamikor a 19. század első évtizedeiben emelték földszintes formában. Mai emeletes alakját az 1836. évi tűzvész után nyerte el.

Főhomlokzata kelet felé néz. Tizenháromtengelyes, ebből az enyhén kiugró öttengelyes középrizalitot a két szintet összefogó dórfejezetes pilaszterek tagozzák és nagy timpanon zárja le. Az emeleti rész ablakai egyenes lezárásúak és enyhén profiláltak. A földszint ablakai eredetileg szegmensívesek voltak, mára az emeletiekhez igazították őket.

Az északi homlokzat tizenegytengelyes. Itt egy háromtengelyes, enyhén kiugró középrizalit található, szintén timpanonnal koronázva. A földszint tengelyében neoklasszikus félkörívvel záródó kapunyílás található, két oldalán egy-egy ablakkal. A rizalit két oldalán négy-négy tengelyes ereszes részek találhatók, akárcsak a főhomlokzat timpanonjának két oldalán. A kazettás boltozású kapualj, s különösen az udvar emeletes tornácának dór oszloprendje a váradi klasszicizáló építészetnek legjellegzetesebb emlékeztetője.

Az északi homlokzaton látható még egy négytengelyes későbbi toldaléképület. Ez külső stílusjegyei alapján jól elkülöníthető a többitől. Emeleti homlokzatát jónfejezetű pilaszterek tagolják.

Az utóbbi években, a már eléggé elhanyagolt állapotba került ingatlant példásan felújították, tiszteletben tartva a klasszicista homlokzati sajátos stílusjegyeket.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016