NAGYKÁGYA – CADEA

SZÉKELYHÍD – SĂCUENI KÖZSÉG

A Nagyvárad–Szatmárnémeti főútvonalon fekszik, Nagyváradtól 42 kmre. Kiskágya neve először 1278-ban tűnik fel, villa Kaga néven. Nagykágya – Kaga Chak – az 1291–1294-es püspöki tizedjegyzékben bukkan fel. 1339. Kyskagya, 1400. Naghkagia. Kiskágya beleolvadt Székelyhídba. A Kágya helynév talán kapcsolatba hozható a bolgár kada – taposókád – , a szlovén káda – kád –, valamint szlovák kada – kád – főnévvel. Ez esetben bizonyára talajmélyedésre utal. A Nagy- előtag a szomszédos Kiskágya előtagjával van korrelációban.

Lónyay–Pongrácz-kastély

A község melletti külső telken, a főútvonal szomszédságában áll.

Gróf Lónyay József (1790–1847) és felesége, gróf Batthyány Karolina (1789–1861) építtették a nagykágyai kastélyt, 1820-ban, klasszicizáló barokk stílusban. Leányuk, Lónyay Vilma, császári és királyi csillagkamarás és palotahölgy (1826–1902), feleségül ment szentmiklósi és óvári gróf Pongrácz Jenő (1813, Nedec–1891, Nagyvárad) császári és királyi kamaráshoz, nyugalmazott huszár ezredeshez. Négy gyermekük közül gróf Pongrácz Vilmos (1859. szeptember 24–Nagykágya 1900) építtette az emeletet 1895- ben. 41 éves korában halt meg. Két fia volt, István és Vilmos. Vilmos (1898–1975) vezette tovább a kágyai uradalmat. Két fia született, Károly 1944-ben, de 21 évesen meghalt, másik fia, Vilmos, 1947-ben született. Ő igényelte vissza a kastélyt. Az épületben jelenleg még fogyatékos gyermekek szanatóriuma működik.

Szabadon álló, egyemeletes, téglalap alaprajzú épület, két végén kontyolt nyeregtetővel. Főhomlokzatán az enyhén előreugró középrizalit előtt, közös lábazatból kiinduló két-két dór fejezetű oszlopon nyugvó kocsifelhajtó áll, rajta tágas erkély, kőbábos mellvéddel. A mélyített bejárathoz lépcsők vezetnek. A földszínt keretelt ablakai egyenes lezárásúak, szemöldökkel és könyöklőpárkánnyal. Jobb oldalt két ablakot befalaztak. Az emeletet a földszinttől övpárkány választja el, amely ráfut az erkélyre is. Az emelet keretelt ablakai egyenes záródásúak, díszes gyámokon nyugvó szemöldökkel, stilizált fogsoros mezővel, az emeleten végigfutó könyöklőpárkánnyal. Az összes ablakot, kivéve az erkélyit, ablakkosarak védnek. Az erkély ablakai és ajtaja is egyenes záródásúak, díszes kerettel. Az erkélyajtónak törtíves szemöldöke van. A koronázópárkány alatt még egy övpárkány húzódik. Középen, az épület koronázópárkánya fölött alacsony attika, törtíves tükrében fáklyára tekeredett kígyó látható. Hátsó homlokzatának közepén, a félkörívben kiugró teraszra lépcső vezet, felette négy oszloppal tartott erkély, kőbábos mellvéddel. Nagyméretű ablakai és ajtaja félkörívvel záródnak.

Az épület kéttraktusos elrendezésű, a két teremsor között folyosó húzódik. Belül sok átalakításon ment keresztül, de még állnak a szép kovácsoltvas lépcsőkorlátai, s itt-ott fellelhetők az eredeti mozaikok.

Hajdan a kastélyt dendrológiai park övezte, amelyből mára csak néhány faóriás és bukszus maradt.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016