SZALACS - SĂLACEA

Az Érmihályfalvát Margittával összekötő műútról lehet megközelíteni, az Ottományból kivezető községi úton. Ottománytól 6 km-re fekszik. A szalacsi nagy utat „ad magnam viam Zoloch”, a Szabolcs vármegyei határjárásában említik 1067 körül. A Váradi Regestrumban: 1215. Zolos, 1217. Zolocha, Salech, 1232. Zolocha, 1291. Zoloch, 1332. Zalach, 1570. Szalaczy, 1772. Szalacs. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A cseh Szalac személynév jelentése darabont, csatlós. Mivel az észak-erdélyi só szállításának itt volt a fő lerakodóhelye, egyesek szerint a szláv sol – só – főnévnek az -acs képzős származéka.

Magtár

Szalacs 230. szám.

1860-ban építtette Albert András földbirtokos. A háború után a kollektív gazdaság terménytárolója volt. Az 1990-es években az Albert család visszakapta, majd Benke Imre vásárolta meg.

Utcasorban, szabadon álló, emeletes, téglalap alaprajzú épület. Lábazatán pincenyílások láthatók. Az utcai homlokzat középtengelyében egyenes lezárású bejárat áll, melyhez lépcsők vezetnek. A két szintet övpárkány választja el. Kis négyszög alakú szellőzőablakait felülnyitható fémlemez zárja. Egy felső övpárkány fölött kis kerek szellőzőnyílások láthatók. Oldalsó oromfalait két-két szellőzőablak töri át. Tetejét bádog borítja.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016