Markovits-kúria

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 256, BH-II-m-B-01098

Árpád 169. szám.

Markovits Kálmán, Árpád földbirtokosa, 1891-ben építtette a kúriát (a helybeliek kastélynak nevezik), eklektikus stílusban. Az államosítás után a kastélyban iskola és óvoda működött. Az 1990-es évek elején jelentkezett jogos tulajdonosa, Beöthy Aranka, aki felajánlotta az önkormányzatnak kulturális célokra. Egy ideig óvoda működött benne, de az épület hátsó részét kultúrotthonnak és diszkónak használták, közben az épület lassan romhalmazzá vált. Ezért a tulajdonos eladta, a hozzá tartozó területtel együtt, egy olasz nemzetiség személynek, aki tovább adta, s ma már a harmadik kézben van. De megindult a restaurálás, s az épületben vendégfogadó, étterem és nyári kert működik.

Leírása: Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület, egy dendrológiai park közepén. Az ereszes lezárású főhomlokzat tengelyében portikusz épült, amely egy-egy pillér és toszkán oszlop segítségével háromszögű oromzatot tart. A lábazatból kiinduló pillérek sarkait armírozás díszíti, mely díszítés végigfut a timpanon felső szegélyén is. A portikusz homlokzati széleinél egy-egy pilaszter látható. Az ablakok egyenes záródásúak, füles kereteléssel, zárókővel. A sarkokat díszítő armírozás felfut az oldalsó homlokzatok oromfalára is. A főpárkány táblás díszítésű. A lábazat kváderdíszítésű, pinceablakokkal.

Hátsó homlokzatának két szélén háromszögű oromzatokban végződő erősen előreugró rizalitok láthatók, melyeket kettős-osztású, keretelt, kapcsolt ablakok törik át, gyámokkal alátámasztott háromszögű oromzattal. A timpanon alatti szemöldökfrízben füzérdísz látható. A homlokzat tengelyéből erősen előrelépő, elöl három, oldalain két-két félköríves árkádon nyugvó timpanonos portikusz, melyre lépcső vezet. A sarkok armírozása itt is megvan. A két szélső rizalit között, s a portikusz alatt átmenő, összefüggő, nyitott terasz húzódik. Innen két ajtó nyílik az épületbe, a portikusztól jobbra és balra. Kétmenetes belső terét mára átalakították, de a 2006–2007- ben folyó restaurálással visszanyerte eredeti formáját.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016