NAGYSZALONTA – SALONTA

Nagyváradtól 40 km-re, dél felé fekszik. Első írásos említése II. András 1214-ben kelt levelében történt, Zolunta néven. Az 1332–1337 közötti pápai tizedjegyzékben Zalancha, majd Zalanta, 1717. Nagy Szalonta. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév a szláv eredetű Suleta. A Nagy előtag megkülönböztető szerepű.

Vasútállomás

A Köztársaság útja az állomás épületéhez vezet.

A 19. század második felében építették. A Nagyvárad–fiumei vonal itteni szakaszát 1871. szeptember 14-én adták át a forgalomnak. Miután a trianoni határ ezt kettévágta, új sínpárt kellett lefektetni Arad felé, ami 1923-ra készült el. Ma az állomás mellett vámhivatal működik, tekintettel a Kötegyán–Nagyszalonta közötti személyforgalomra. A váróterem bővítését 1989-ben fejezték be.

Emeletes, téglalap alaprajzú épület. A célnak megfelelően építették. Az összes nyílászárók, mind az utcai, mind a pályatest felé, egyenes lezárásúak. A vasúti pályatest felé néző homlokzatát pilaszterek tagolják. Homlokzata előtt teljes hosszában oszlopos peronfolyosó áll, félnyeregtetővel.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016