Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 196. BH-II-m-A-01044.
Dunărea utca 1. Az utca régebbi elnevezései: Jdanov (1958–1966), Böszörményi Emil (1945), Sal Ferenc (1940), I. C. Duca (1931), General Berthelot (1920), Sal Ferenc (1901) Barátok (1859), Ferences utca (1730).
 
A plébániatemplomot 1903–1905 között építették eklektikus stílusban.

A Szentlélek kiáradása plébániatemplom a barokk korból való ferences barátok temploma helyére épült. Az 1748-ban épített barokk templom egyetlen hajóból állt torony nélkül. Miután II. József eltörölte a rendet 1787-től a császár arról is rendelkezett, hogy a „ferenczrendi templom várad-olaszii plébánia-egyházul a n-váradi püspöknek adandó.” Az olaszi hívek már 1810-ben szerettek volna tornyot emelni, de az majd csak 1876-ban valósul meg, Knapp Ferenc építészmérnök kivitelezésével.

A torony és a hajó fala között 1891 tavaszán egy nagy repedés keletkezett, amit megvizsgáltattak egy szakbizottsággal, majd javaslatukra még ugyanazon a nyáron hozzákezdtek a javításához keresztvasak beékelésével. Mindezzel ellenben az építmény stabilitását csak egy évtizedig biztosították. 1901 nyarára már olyan komoly repedések jelentek meg immár a hajó mennyezetén, hogy a mérnökökből és építészekből álló szakbizottság veszélyesnek nyílvánította a templom használatát, és lebontását javasolták. 

A barokk korból megmaradt templomhajót 1902 tavaszára lebontották, de a tornyot meghagyták a jövendő templom számára. Az új templom tervét 1902 augusztusára ifj. Rimanóczy Kálmán készítette el, de a kivitelezést csak a következő év tavaszára tervezték Schlauch Lőrinc püspök halála miatt. A napilapok azt is tudni vélték, hogy a meglévő torony két oldalára két kisebb tornyot is építenek, és a templom is jóval nagyobb és magasabb lesz, mint a régi. A templomhajó építéséhez 1903. május 5-én kezdtek hozzá. A munkálatokat a tervező ifj. Rimanóczy Kálmán vezette. Még ugyanazon év augusztusára az oldalfalak teljesen felépültek, és hozzákezdtek a templomhajó beboltozásához és a két kisebb torony építéséhez. A ma látható templom teljesen csak 1905 nyarára készült el, és július 16-án avatták fel. A kripta még a korábbi templomból maradt meg.

Ha megfigyeljük a templom 1876–1901 közötti főhomlokzatát, és összehasonlítjuk az 1905 utánival, első látásra szembetűnik, hogy a megőrzött nagy, 53 méter magas tornyot is átépítették, de vízszíntesen továbbra is öt szintre tagozódik. A torony sávozott földszinti része a hajó oldalfülkéinek a koronázópárkányáig ér. Az egyenes lezárású főbejárat felett nyitott ívszelvény felett egy kőkeresztet helyeztek el. A következő toronyszakaszt határoló övpárkány a hajó koronázópárkányának vonalát követi. Vállköveken nyugvó félköríves ablaka zárkővel, illetve az erős kiülésű állógyámokon nyugvó timpanonnal immár a korai klasszicizmust idézi. A torony következő szintjének falát egyszerű négyzetes ablak töri át. Mindkét toronyszakasz széleit sávozott lizénák találhatók. A torony utolsó előtti szintjét a széleken jónfejezetű pilaszterek szegélyezik. A vállköveken nyugvó félköríves ajtó előtt gyámokkal alátámasztott balusztrádos erkély található. Az ajtó felett kerek óraszámlap. E színt párkányzata felett nyitott timpanon található, egykoron urnával díszítve. A torony átépítése során a legnagyobb változás az utolsó szinten történt. Knapp Ferenc a 19. század végén a négyzetes alaprajzú torony utolsó szintjét kisebb alapterületű nyolcszögletűre formálta. Ifj. Rimanóczy Kálmán ezt a részt lebontatta és helyette négyzetes, de az alatta levő szintnél kisebb alapterületű szakaszt épített. Ez utóbbi sarkait a lizénák mentén lecsapták, miközben a koronázópárkányt szegmensívű ívszelvénnyel hangsúlyozták. A falfelületet vállköveken nyugvó félköríves ajtónyílás töri át, előtte félköríves bábos mellvéddel. E tornyszakasz sarkaira obeliszkek kerültek. A toronyra jellegzetes sisak került, akárcsak a két kisebb 29 méteres toronyra. Ez utóbbiak, ha kisebb méretekben és egyszerűsített formákkal is, de követik a nagyobb tornyot.

A templom mellékhomlokzata a belső térrendszeréből fakad. Az oldalfülkék külső fala bábos korlátban végződik. E falfelületet sávozott lizénák tagozzák, a közöttük levő úgyszintén sávozott falfelületet az oldalfülkék színes üvegű körablakai törik át. A kereszthajó sávozott felületű földszinti része is áttört attikában végződik, de középen egy szegmensívű ívszelvénnyel kiegészítve. A hajófalat az oldalfülkék felett három súlyos, gazdag díszítésű támasztóív fogja össze. Ezek vonalában az oldalfülkék bábos korlátait obeliszkekkel díszítették. A támasztóívek félköríves ajtókkal átjárhatók. A támasztóívek között a hajó falát nagyméretű vállköveken nyugvó félköríves, díszes keretezésű ablakok törik át. Mindegyik felett mintázott gyámokon nyugvó erőteljes szegmensívű timpanon található, alatta angyalfejjel és virágdísszel. A kompozitfejes pilaszterek által tagozott kereszthajó falán az előbbieknél is nagyobb vírágdíszes keretezésű zárkővel ellátott félköríves ablak látható. A hajó, a kereszthajó, de a szentély fala is oszlopocskákkal díszített attikában végződik. A nyolcszög öt oldalával záródó szentély falát antikos keretezésű, zárkővel ellátott félköríves ablakok törik át, gyámokon nyugvó vízszintes oromlezárással. Felettük fűzérdíszes táblák találhatók.

A kereszthajós és kétoldalt három-három oldalfülkével bíró templom főbejárata az orgonakarzat alatt vezet. Az orgonakarzat három támívét karcsú jónfejezetű oszlopok tartják. A templom méretei: 61,00 méter hosszú, 23,50 méter széles. A hajó magassága 18,40 méter, a kupola boltozata 20,00 méter. A hosszhajóban kompozitfejes pilaszterek hordozzák a boltozat tükörmélyítésű hevedereit, amelyek szabályos boltszakaszokat fognak közre. Két oldalt a pilaszterek közti árkádok mögött nyílnak a mellékoltárfülkék római keresztboltozattal. Az árkádok feletti falfelület domborművekkel díszített faltáblákra osztott. A hajó falát az árkádok felett nagy, ívelt ablakok törik át. A kereszthajók közötti négyzet felett csegelyeken nyugvó kupolaboltozat emelkedik, ennek oldalsó ívei a kereszthajó-csonkra nyílnak. Az udvar felőli kereszthajó egyetlen díszítő eleme az a lizéna pár, amely a koronázópárkányig terjed. A vele ellentétes, utca felőli kereszthajóban a mellékoltárt közös talapzaton álló korintuszi fejezetű két-két féloszlop övez. A féloszloppár a kereszthajó ablakánál nyitott timpanont hordoz. A szentélyben a hosszhajóhoz hasonló hevederek közti boltmező található, illetve a szentélyzáródás feletti gömbboltozat. A szentélyt korintuszi oszlopok díszítik, amelyek egyben a boltozat ívét, valamint a befejező félkörív terhét is hordozzák.

Biró József meghatározása szerint az olaszi plébániatemplom pszeudobarokk stílusban épült. Valóban e templom tömegében és téralakításában a barokk stílusú egyházi építményekhez hasonlít, de külső stílusjegyei, a díszítményei, az erőteljes koronázópárkány, a ajtó és ablakkeretek (antikos keretezéssel, szegmensívű timpanonnal stb), az oszlopos-íves elemek, az épület szimmetriája a reneszánsz építészetet idézik. Alaposabban elemezve az olaszi plébániatemplomot megállapítható, hogy arra leginkább az egykori manierizmus jegyei nyomták rá a bélyeget. A manierizmus a 16. század derekától a késői reneszánsszal párhuzamosan alakult ki egy tudatosan antiklasszikus kifejezési módként, ahol a díszítés sokkal fontosabb szerepet kapott, mint a szerkezet.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016