Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 246. BH-II-m-A-01088.
Unirii (Egyesülés) tér 10. A tér régebbi elnevezései: Victoriei (Győzelem 1966–1990), Szent László (1940), Unirii (1920), Szent László (1859), Kis Piac (1714).

Az újvárosi ortodox katedrálist 1784–1790 között építették klasszicizáló barokk stílusban.

Újváros ortodox (görögkeleti) lakossága számára – akárcsak a reformátusoknak – II. József 1781-ből való Türelmi rendelete teremtett lehetőséget templom építésére. Előtte már 1743-ban Kristóff Mihály előljáró a közeli Pece utcai házában rendeztek be egy kápolnát és iskolát. Az új templom számára a Szent László tér délkeleti szegletén Samuil Horvat adott telket 1712-ben.

A templom alapkövét 1784. november 9-én tették le Petru Petrovici aradi görögkeleti püspök jelenlétében. Az építkezés Éder Jakab terve alapján Ioan Lins palér vezetésével kezdetben jól haladt, de később két esemény megzavarta. Moise Dragoº görögkatolikus püspök minden alkalmat megragadott, hogy az építést megakadályozza, elsősorban a torony építését, mivel ez lett volna a Szent László tér első tornyos temploma. A második, súlyosabb incidens műszaki jellegű volt: az 1786. évi felhőszakadás során a boltozat beszakadt, és több munkást maga alá temetett. A templom 1790‑re készült el, ugyanazon év november 17-én megtarthatták benne az első istentiszteletet, és a díszítési munkákat is megkezdték. Az ünnepélyes felszentelést 1832. június 11-én tartották, eddigre elkészültek a belső díszítő munkákkal is. A templomot kikerülte az 1836. évi tűzvész, így eredeti formáját napjainkig megőrizte. 1920-tól a megalakult nagyváradi ortodox püspökség katedrálisa (Adormirea Maicii Domnului) lett. A Holdas templom közismert nevét onnan kapta, hogy oromzata közepén a Hold változását ábrázoló gömbszerkezetet helyeztek el, amely részben aranyozott volt (ma sárgára van festve), részben feketére van festve. A váradi George Rueppe készítette 1793-ban.

A mai katedrálist felépülése óta többször javították, néhány éve külsőleg restaurálták.

Főhomlokzatával nyugatra, a térre tekint. Függőlegesen magas széken álló fűzéres jónfejezetű hatalmas félpillérek tagolják. A középső tengelyében nyíló főbejáratát háromszögű timpanon zárja le; fölötte nagy félköríves ablak töri át a homlokzatot, amely megegyezik a két oldalán levő ablakokkal, de valamivel nagyobb azoknál. Ami közös mindhárom ablaknál, az a törtívű fűzérdíszes szemöldök. A fogsoros koronázópárkány fölött ívelt oromzat húzódik, majd meanderes díszítésű attikaszerű tagozat következik, s felette a barokk oromfal tört volutáival, szélein egy-egy urnával. Az oromzat közepén lizénáktól övezve a már említett gömb látható, felette timpanonnal, amely már a torony mezejébe nyúlik. Az oromzat lizénái folytatódnak a torony sarkai mentén is, kompozitkapitellekben végződve. A torony ablakai hasonlóak a főhomlokzatot láthatókkal. A torony koronázópárkánya mezejében elhelyezett óra kerek számlapját a párkány felső és alsó tagjai ívelten követik, kialakítva a barokk órapárkányt. A tornyot finom tagozású karcsú sisak fedi, amelyet közvetlenül a koronázópárkány felett, a sarkoknál egy-egy, a négy evangelistát ábrázoló aranyozott kép díszíti. A Holdas templom tornysisakja megoldásában a Szent László-temploméra emlékeztet.

A tömörséget karcsúsággal arányosan egyesítő főhomlokzathoz harmonikusan csatlakoznak a mellékhomlokzatok. A székes pilaszterpárok közein három félköríves ablak, archivolttal lezárt homorított fülkékben nyílik, s a homlokzat ritmikusan folytatódik a szentély előtt kidomborodó keresztfülkében. A kidomborodó keresztfülke a bizánci háromkarélyos alaprajzú templomok megoldására emlékeztet, de csak mintegy utalásként a tömegében és külső díszítésében többnyire a klasszicizáló barokk stílust követő katedrálisnál. A keresztfülke feletti kisméretű kupola ellenben már egyértelműen bizánci hatásra vall. A nyugodt, klasszicizáló későbarokk stíluselemek a belső térben valamivel erőteljesebben jutnak érvényesülésre. Biró József megállapítása szerint: „Egyetlen nagy hajótere bejáratánál emelkedik a magas, impozáns, egészen a boltozatig nyúló pillérekkel tagolt, kidomborodó ballusztráddal bíró orgonakarzat. Az ablakközöket páros kompozitfejes, hatalmas pillaszterpárok tagolják, s erőteljes, fogsoros párkányvállukon pihennek a kazettázott, s fonaldíszes hevederek, alig kidomborodó boltozásaikkal. A félköríves szentély boltozás ívbordázatai a pilléreken nyugvó, erőteljes diadalívbe futnak bele.” 

A templomhajót (naos) a szentélytől (altar) ortodox szokás szerint díszes ikonosztáz választja el. A felfelé kisebbedő, négy emeletre osztott ikonosztáz aranyozott barokk architektonikus keretében negyvenöt képet helyeztek el.

Biró József szerint a templom klasszicizáló barokk stílusban épült, amelyet bizánci dekorációval ötvöztek. A templom román monográfusai a hangsúlyokat másfelé helyezték. Constantin Olariu szerint a templom bizánci stílusban épült, kései barokk és klasszicista elemekkel, ahogy arra a felépítéséből és a díszítéséből következtetett. A templom bizánci voltát annak felosztása (előcsarnok, hajó, szentély), alaprajza és méretei alapján látta bizonyítottnak Olariu. A katedrális alaprajzát a bizánci stílusra jellemző háromkarélyosként határozta meg, a szentély apszisa mellett a szentély előtt apszis formában enyhén kidomborodó keresztfülkék láttán. Az utóbbiak a külső falon is jelentkeznek. Vasile Drãguþ megállapítása szerint az ortodox katedrális esetében a két nyugati stílust beoltották a bizánciba, azaz az épület tervezője nagyobbrészt a barokkból, kisebb mértékben a klasszicista stílusból ihletődött, de a speciális megformálása, ha diszkréten is, de az ortodox kultikus szabály előírásait követi bizánci stílusban.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016