A Rahovei (Kápolna) téri egykori  temetőkápolnáról nagyon kevés információ maradt fenn. Az ellenben tudható, hogy a Váradra telepített kapucinusok építették 1728-ban az itteni házuk szomszédságában. Ez lett az első váradi templomuk. A kapucinus rend rövidesen új telket kapott a róluk elnevezett utcában, ahol 1734–1742 között a rendházuk mellett templomot is építettek. Emiatt a régi templomukat átengedték temetőkápolna céljára, ugyanis a 18. század elején már Újváros temetője vette körül. Ezt a sírkertet az országos temetőrendszabályozás keretében 1778-ban felszámolta a plébánia, mivel ekkor már házak vették körül. Az 1823. és 1832. évi visitatio canonica egyaránt régi temetőként említi. Lajcsák Ferenc római katolikus püspök valamikor 1827–1842 között megnagyobbíttatta a kis egyhajós, minden építészeti stílust nélkülöző templomot. Később, 1884-ben a kis templomot renoválták, falait újrafestették, egy bécsi festőművésszel új freskókat készíttettek benne.

Valamikor az 1920-as évek végén a templomot a római katolikus egyház a görögkatolikusoknak adta át, akik Sallerbeck Antal terve alapján kívül és belül teljesen átépítették bizantizáló stílusban. Amikor az unitus egyházat 1948-ban beolvasztották az ortodoxba, ez a templom is a görögkeleti egyházé lett, de egy ideig nem használták. Később az 1960-as években felújították, és még erőteljesebb neobrâncovenesc jegyekkel látták el az immár Biserica Bunavestire ortodox templomot. Mindez erőteljesen megjelent a hevederekkel két csehboltozatos szakaszra osztott hajóból és szögletes záródású szentélyből álló templom belsejében is. A keleti rítus szerinti ikonok, szentképek mellett elhelyezték benne a szentélyt a hajótól elválasztó ikonosztázt is. Erről tudni kell, hogy az ókeresztény időkben használatos szentélyelválasztó korlátból alakult ki. Annak középső oszlopán a Megváltó és Szűz Mária képe függött. A 7. századtól kezdve a korláton további képeket, ikonokat helyeztek el. Ekkor még a hívek láthatták a szentélyt, csak jóval később, a 14. századi orosz templomokban vált általánossá a mennyezetig érő képfal, majd ezt követően a többi ortodox templomban is.

Forrás: Nagyvárad történelmi templomai és zsinagógái, Péter I. Zoltán, 2017