Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 242. BH-II-m-B-01084.
Unirii (Egyesülés) tér. A tér régebbi elnevezései: Victoriei (Győzelem 1966–1990), Malinovszki (1945), Szent László (1940), Unirii (1920), Szent László (1859), Kis Piac (1714).

A Szent László-plébániatemplomot 1723–1741 között építették provinciális barokk stílusban.
Suszter Ferenc építette 1731–1734 között. A többi kivitelező neve ismeretlen.
A templom ideiglenes székesegyház volt a bazilika 1780. évi felépültéig.

A Szent László-templom alapját Csáky Imre bíbornok, az egyházmegye püspöke vetette meg. Biró József megállapítása szerint az alapkőletételről vagy általában az építkezés kezdetéről vagy előzményeiről nincs tudomásunk. Azt ellenben feljegyezték, hogy 1723. január 10-én a káptalan ide költözött át a Szent Brigitta-templomból, s így feltételezhető, hogy az alapkőletétel 1720 körül történhetett. Málnási Ödön szerint 1721-ben kezdték el a szentély építését, őszre el is készült, de a következő év tavaszán a megáradt Körös elmosta az egészet. Az építést a folyópart megerősítését követően kezdték el újra.

A templom építése a káptalan ide költözése ellenére sem ért végett 1723-ban, a főbejárat feletti kronosztikon szerint 1733-ra készült el, de a munkálatok elszámolásai szerint még 1734-ben is dolgoztak rajta. A szentély eredeti formájában 1732-re lett kész, míg a templomhajót tovább építették Okolicsányi János püspöksége alatt is 1734–1736 között. Csáky Miklós püspök (1737–1747) nem volt megelégedve a templommal és igyekezett változtatni rajta. Folytatta az Okolicsányi által „újjáalakítani kezdett szentély” munkálatait, amely 1741-re készült el teljesen. Hogy mit rejt a szentély „újjáalakítására” vonatkozó tömör megfogalmazás, egyéb adatok hiányában ma már nehéz lenne megfejteni.

Csáky Miklós püspök 1738-ban tornyot is akart a hajóhoz építtetni a káptalan hozzájárulásával. Ezt ellenben a kiszemelt építész Fortunato de Prati váratlan halála megakadályozta. A szentély északi falánál levő sekrestyeépület 1739-ben már létezett.
A templomot 1756. május 23-án szentelte fel Forgách Pál püspök. Tornyot 1800-ra emeltek a templomhajó elé. A templomot felépülte után többször javították, alakítgatták kívül és belül egyaránt. Legutóbb néhány éve.

A templom az egykori Kispiac, a későbbi Szent László tér hosszanti tengelyének északi részén áll, szabadon. A hajó külső megjelenésében dísztelen. Déli homlokzatán levő három profilálatlan félköríves ablakát egyszerű lizénakötegek választják el egymástól. A vakolat a toronyirányából számított harmadik ablak alatt egy befalazott, egykori íves ajtót rejt, amely a 19. század végén lebontott itteni keresztelőkápolnába vezethetett. A templom szentélyének déli falán a hajó ablakaihoz hasonló két ablak található. A szentélyzáródás háromoldalú. A templom északi oldalánál a szentélyzáródás vonalától nagyjából a hajó hátsó harmadáig sekrestyeépület található, amelyet tükörmélyítésű táblákkal tagolt alacsony attika koronáz. A sekrestye keleti falát egy nagyobb, egyenes lezárású ablak, míg északi homlokzatát négy kisebb, félköríves, tölcsérbélletes ablak töri át.

A templom nyugati homlokzatához épített torony a hajó hossztengelyébe esik. Belső oldala még a templom falára támaszkodik, olyanképpen, hogy mindkét oldalán enyhe hajlású homorú kiugrás köti össze a hajóval. E kiugrás volutás vonalú, de négyzetesen végződő falazat koronázza, végein egy-egy kisméretű urnával. A torony tagozása a hajó oldalhomlokzati kiképzéséhez viszonyítva gazdagabb. A toronyfalak oldalain toszkán lizénák futnak végig. A torony főhomlokzatán a koronázópárkány fölött, a hajó nyeregtetejével egy szintben, újabb övpárkány övezi a tornyot, s ennek széleitől indulnak ki a tornyot a hajóval egységbe fogó volutás vonalú, de négyzetesen végződő falazatok. A karcsú, s enyhén legömbölyített élű toronynak mind a négy oldalán félköríves ablakok nyílnak, amelyek a hajó ablakaitól erősen elütnek: kiképzésük, az ívelt szemöldökpárkánnyal, zárókőszerű dísszel, valamint a torony és a homlokzat tükörmélyítésű falsávjai és táblái már mind a késő barokk jellegzetes stíluselemei. A torony koronázópárkányának mezejében elhelyezett óra kerek számlapját a párkány felső és alsó tagjai ívelten követik, kialakítva így a jellegzetes barokk órapárkányt. Nagyon szép a torony sisakja, amely sajnos díszítésében sokat szegényedett az 1991. évi javításkor.

A templom külső megjelenésének dísztelenségét követi a belső tagozás egyszerűsége is. A torony alatti bejáraton túl egy ívelt s keresztboltozatos, pilléreken nyugvó orgonakarzat alá jutunk. Ezt követi a 20 méter hosszú és 12 méter széles hajó, amelynek félköríves dongaboltozata van. Ez utóbbit három pár fiókboltozat oszt meg, amelyek az ablaknyílások fölött indulnak ki, s majdnem a mennyezet tengelyéig érnek. A boltozat félpillérek, koronázópárkány vagy konzolok hiányában közvetlenül a falból indulnak ki. A hajóhoz kapcsolódó szentély 8,05 méter széles, 11 méter hosszú – a szokottnál némileg hosszabb –, és még egy 2 méter hosszú, háromoldalú szentélyzáródás is járul hozzá. A szentély egy lépcsővel magasabb a hajónál, de boltozása alacsonyabb. A szentélyt két-két fiókboltozat osztja meg, s a jobboldali nyílásokban két félköríves ablak található, amelyek nagyságukban és elhelyezésükben is megegyeznek a hajó ablakaival. A szentélyzáródás ívbordázattal boltozott.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016