Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 182. BH-II-m-B-01032.
Anton Bacalbașa 6. Az utca régebbi elnevezései: Balogh Máté utca (1940–1945), Episcopiei utca (1920), Rákóczi utca (1901).

A velencei Sf. Arhanghel Mihail ºi Gavril ortodox templomot 1768–1779 között építették provinciális barokk stílusban. 

Az egyhajós, szentélyével kelet felé tekintő barokk stílusú templomot Schultz mester építette. A munkálatok elhúzódtak, emiatt csak 1779. július 7-én szentelték fel a templomot. Némi képet kaphatunk az egykori templomról Schütz József 1817-ben készült metszetéről. E szerint méretei hasonlóak lehettek a közeli, úgyszintén keletelt római katolikus plébániatemploméhoz. A hajó és szentély egy tető alatt volt. Magas tornyát akkor még hagymasisak fedte. Az 1836. évi tűzvész alatt a templom leégett, 1864-ben építették újjá, ekkor nyerte el mai, 40 méter magas tornyát is. Azóta többször is restaurálták, legutóbb az ezredfordulót követően.

A kis falusias jellegű templom 34,60 méter hosszú, 12,30 méter széles. A külső megjelenésében egyszerű templom mellékhomlokzatait dór fejezetű pillérek tagozzák. Közöttük ívelt szemöldőkű félköríves ablakok találhatók. Az udvar felőli homlokzatot még egy mellékbejárat is áttöri. A félkörben záródó szentélynek is a hajóhoz hasonló ablakai vannak. A hajó sima főhomlokzata barokk oromfalban végződik, két szélén kisméretű úrnával. A főhomlokzat közepén a falsíktól teljes szélességben kiemelkedő torony húzódik. A torony széleit, annak teljes hosszában, a hajón is látható dór fejezetű pillérek díszítik. A torony vízszintes tagozását két profilált párkány adja. Az alsó a hajó koronázópárkányának síkjában, míg a következő a hajó nyeregtetejével egy szinten található. Felette a toronynak mind a négy oldalán félköríves, ívelt szemöldökű ablakok tekintenek a négy égtáj felé, felettük egy-egy órával. A torony koronázópárkányának mezejében elhelyezett órák kerek számlapjait az órapárkányok felső tagjaik ívelten követik, ahogy az a barokknál megszokott. A gúla alakú toronysisak alapját képező koronázópárkány a toronyoldalak tengelyében tompaszögben követik az órapárkány vonalát. 

A templom főbejárata (pridvor) a torony alatt található. Innen az előcsarnokba (pronaos) jutunk, felette a két pilléren támaszkodó kórussal (cafas). Az előcsarnokot egy 19 ikonnal díszített, fából készített fal választja el a hajótól (naos). A hajót a szentélytől (altar) a 49 képből álló gazdag díszítésű faragott ikonosztáz választja el. Az általános szabály szerint az ikonosztáznak három ajtaja van, a díszesebb középső királyi, és a két szélső a diakónusi ajtó. A templomot hat pilaszteren nyugvó félköríves dongaboltozat fedi. 

Bár stílusa alapján ez az ortodox templom a barokk jellegzetességeit követi, belső díszítése már az egyház ritusa által megkövetelt bizánci stílus hagyományaihoz való ragaszkodását tükrözi. Különösen a díszes ikonosztáza érdemel figyelmet, történeti és esztétikai értéke alapján. 

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016