Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 202. BH-II-m-B-01050.
Spiru Haret utca 3–5. Az utca régebbi elnevezései: Bocskai István utca (1940–1945), Spiru Haret (1931), Liceul Real (1920), Reáliskola (1901).

Az egykori főreáliskola – a mai Gojdu-líceum – épületét 1895–1896-ben emelték eklektikus stílusban.

Nagyváradon 1873 októberében nyílt meg a főreáliskola, a Széchenyi (mai Traian) téren néhány apró kis szobában, ott, ahol később a Királyi Ítélőtábla volt, a mai rendőrség helyén. Miután a Szent László téri egykori püspöki lakból végérvényesen elköltözött a premontrei főgimnázium, a helyére került a főreáliskola. Jóllehet beköltözéskor átalakították az ódon épületet, az nem felelt meg a követelményeknek, ezért új, a kor színvonalának megfelelő ingatlan építését szorgalmazták Újvárosban a Körös partján.

Az iskola építésére az előkészületeket már 1893-ban megkezdték. Tavasszal nyújtotta be a tanács a városi közgyűléshez Busch Dávid városi főmérnök tervét, s azt jóvá is hagyták. A következő év júliusában árlejtést írtak ki az építkezésre, amit Knapp Ferenc építészmérnök nyert meg, aki némileg átdolgozta a tervet is. Az építészmérnök 1894 novemberében kezdte meg az előmunkálatokat, az alapokat még ugyanabban az évben elkészítette. A kétemeletes, alagsorral bíró, eklektikus stílusú épületet 1896 júliusában fejezték be, és októberben avatták fel.

A főreáliskola épületének szomszédságában, a Cele trei Crișuri (Torna) utca sarkán levő egyemeletes épület 1894-ben épült, tulajdonosa alapján Sonnenwirth-házként volt ismert. Valamikor később – talán a két világháború között – csatolhatták a kétemeletes iskolaépülethez. A főreáliskola után, 1899 szeptemberében megnyitotta kapuit a polgári iskola is, amely az épület déli udvari és a Reáliskola utcára néző szárnyában kapott helyet.

A főreáliskola 1918 után négyosztályos román tannyelvű iskola lett. Miután 1922-ben egyesült az addig a görögkatolikus tanítóképzőben működő román líceummal, felvette az Emanuil Gojdu nevet. Az 1923-ban megszüntetett premontrei főgimnázium növendékei számára magyar tagozat nyílt az épületben. 1940–1944 között a Szent László Gimnázium működött itt, majd 1945-től munkásegyetem, egészen 1955-ig, amikor a román tannyelvű 1. számú középiskola indult itt újra. 1969-től az iskola ismét felvette az Emanuil Gojdu nevet.

Az iskolaépület négyszintes (alagsor, földszint és két emelet) főhomlokzata a Körös-part felé néz. Közepén egy díszesebb héttengelyes középrizalit található, amelyet attika koronáz. Az utóbbi előtt háromtengelynyi hosszúságban timpanon húzódik. Az alatta levő fríz egykori felírata: Állami főreáliskola volt. Legfelülre Nagyvárad domborműszerűen megformált címerét helyezték el, amelynek állapota mára eléggé megromlott. Egyébként is szokás volt a századforduló környékén épített nagyváradi iskolákra feltenni a város címerét. A két szélső kéttengelyes rizalit, illetve a rizalitok közötti hat-hattengelyes traktusok ereszes lezárásúak. Az épületen vakolatdíszítésként armírozást, a földszinten rusztikát alkalmaztak. Ezek együttvéve is mind az eklektikus építészetet példázzák. Az ablakok változatos kiképzést kaptak, megtalálható a zárkővel ellátott szegmensíves, a kváderes keretelésű, az egyenes lezárású hasonló szemöldökkel, vagy oromzattal stb. A nagyméretű félköríves lezárású kaput féloszlopok által alátámasztott timpanon koronázza. Hasonló a főhomlokzathoz a jóval rövidebb mellékhomlokzat is, de itt a kéttengelyes sarokrizalitok között mindössze egy hattengelyes traktus található.

Nem valósult meg az a terv, hogy az iskolára egy újabb emeletet építsenek, annak ellenére, hogy 1936-ban már komoly tárgyalásokat folytattak erről.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016