Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 247. BH-II-m-B-01089.
Tudor Vladimirescu utca 28. Az utca régebbi elnevezései: Csáky István (1940–1945), Tache Ionescu (1931), Sf. Ladislau (1920), Körös utca (1901), Nagy Körös utca (1859), Körös utca (1730).
 
Az evangélikus templomot 1902–1903-ban építették eklektikus stílusban neogótikus elemekkel.

Az első evangélikusok a 18. század ötvenes-hatvanas éveiben jelentek meg Nagyváradon. A Körös utca 28. szám alatti telket 1808-ban vásárolták meg. Erre 1811-ben egy kis imaházat építettek, azt használták 1902-ig. A váradi gyülekezet 1812-ben lett anyaegyház, addig a Székelyhíd melletti Érolaszihoz tartoztak. Még ezt megelőzően indult meg a folyamatos gyűjtés egy templom építésére, a 19. század végére templomépítő bizottságot is létrehoztak. 

Az újonnan építendő templommal kapcsolatban többféle elképzelés létezett. Előbb Busch Dávid városi főmérnök egy új imaház költségvetési tervét készítette el, majd ifj. Rimanóczy Kálmán egy nagyméretű háromhajós neogótikus templomot tervezett, de végül anyagi meggondolásból Pecz Samu budapesti műegyetemi tanár hasonló stílusú, de egyhajós templomtervét fogadták el. Ez egyszerűbb volt, „korai góth stylban” – ahogy Materny Imre, a templom egykori lelkipásztora írta. 

1902. május 23-án tették le „az első téglát a beton fundamentumra”. Az építést ifj. Rimanóczy Kálmán vezette. Az ő irányításával a templom már 1902 tele előtt fedél alá került, ezt követően „1903. május 16-án pedig a teljes tégla toronyra is fel volt tehető az aranyozott góthikus rosetta a hívek nagy számának jelenlétében, kellő ünnepségek között.” A neogótikus stílusú templomot 1903. július 5-én szentelte fel Zelenka Pál evangélikus püspök.

A nagyváradi evangélikus templom centenáriumát 2003-ban ünnepelték. Erre az alkalomra belsőleg felújították a templomot, ezt megelőzően 1991-ben bevezették a központi fűtést is. A teljes külső tatarozást 2004–2005-ben végezték.

A templom főhomlokzatával az utcára néz, annak vonalától néhány méterre beljebb. A templomot a hajó tengelyében egy nagyobb, két oldalán pedig két kisebb torony díszíti. Az utóbbiak gúla alakú sisakjait mázas cseréptető fedi. A dísztéglával burkolt falakat csúcsíves ablakok törik át, míg a bejárati ajtó felett keretelt rózsaablak található. A homlokzat koronázórészét vakárkádsor, illetve vakíves párkány díszíti. Az utóbbi végigfut a mellékhomlokzatok koronázópárkánya alatt is. A torony falát mind a négy oldalán kapcsolt félköríves ablakok törik át, felettük kerek óralappal. A nagytoronyt csürlőssisak fedi, a gótikus építészet kedvelt építészeti elemeként. A templomhajót és a szentélyt lépcsős támpillérek övezik, a közöttük levő falmezőt nyomott csúcsíves záródású ablakok törik át. Az ablakok záradékát téglakeretezéssel díszítették.

A torony alatti előtérből a templomhajóba jutunk az orgonakarzat alatt. A templomhajó támpillérei mentén a gyámokból kiinduló hevederek közti boltszakaszok keresztboltozásúak. A diadalív mögötti szentély a hajónál keskenyebb, és a nyolcszög öt oldalával záródik. A szentély boltozatbordáinak fejezetei díszes gyámkövekből indulnak ki. A színes üvegablakokat a budapesti Palka cég készítette 1941-ben.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016