Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 197. BH-II-m-B-01045.
Dunãrea utca 3. Az utca régebbi elnevezései: Jdanov (1958–1966), Böszörményi Emil (1945), Sal Ferenc (1940), Barátok (1859), Ferences utca (1730).
Az egykori rendház napjainkban a katonakórház egyik szárnya.

A ferences rendházat 1731–1738 között építették barokk stílusban. Ezt a helyet a Szent Ferenc-rend számára Csáky Imre püspök jelölte ki, az akkor még Olaszi határának számító Páris-patak partjának közelében. 1726. július 28-án a püspök elrendelte azt is, hogy az ő költségére a nekik adományozott telken építsenek új templomot és rendházat. Ez utóbbi Málnási Ödön szerint csak 1738-ra épült fel, annak ellenére, hogy a ferencesek már 1731 őszén ide költöztek. Miután II. József 1786-ban eltörölte a rendet, a ferences barátok két év múlva végleg búcsút vettek Váradtól, üresen hagyva templomukat és rendházukat.

A kis ferences templom 1788-ban plébániatemplom lett, a rendházat pedig Kalotay Ferenc püspök plébánialakként óhajtotta felhasználni, amit a Helytartótanács nem engedélyezett. A vallásalap a tulajdonába került rendházat felajánlotta a közeli irgalmas rendnek, de azok nem fogadták el, ezért katonai célból hasznosították. Katonai nevelőintézet lett, valószínűleg 1819-ben. Később katonai kórházként használták. A 19. század derekára építették mellé a kórház új épületét. Ettől kezdve a két épületet összekapcsolva használták.

Az egykori rendház alapelrendezése szerint három oldalról körülölel egy belső udvart, amelynek negyedik oldalát a templom képezi. Az egyemeletes, nyolctengelyes épület komor egyszerűséget sugall, homlokzata minden díszítőelemet nélkülöz. Mindkét szinten egyszerű, profilálatlan ablakok láthatók. Több mint kétszázad alatt többször is módosítottak rajta. Előbb megszüntették a bejárati ajtót, majd később újat végtak a főhomlokzatra, hogy jelenleg ismét csak ablakok törjék át az egykori rendház főhomlokzatát. Néhány éve a puritán rendházhoz méltatlan élénksárga színt kapott – akárcsak a hozzáépített romantikus stílusú kórház –, ráadásul a régi hódfarkú cserepek helyett stílusidegen, rikító vörös, cseréputánzatú, úgynevezett Lindab acéllemezzel héjazat került a fedélszékre. 

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016