Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 237. BH-II-m-A-01079.
Republicii út 33. Az utca régebbi elnevezései: Rákóczi (1940–1945), Fő utca (1890), Nagy utca (1727).

Az irgalmas rend kápolnáját 1754–1760 között építették barokk stílusban. 1760-ban már elkészülhetett, ugyanis az alapítóját, Gyöngyösy György kanonokot annak kriptájába temették, de a kápolnát majd csak 1765-ben szentelték fel. Ennek a Nagyvárad egyik legérdekesebb 18. századi barokk stílusú műemlék kápolnájának a tervezője, akárcsak az irgalmas rend kórházáé ismeretlen. A sokáig használaton kívül levő és igen elhanyagolt kápolna kívül és belül a falán elhelyezett márványtábla tanúsága szerint: „1986-ban Tempfli József c. apát plébános által megújíttatott”.

A nyugati oldalával az irgalmas rendi kórházhoz épített kápolna főhomlokzata a kórház udvarára, észak felé néz. Bejárata az alig kiemelkedő középrizalitban nyílik, felette finoman díszített, ívben záródó ablak található. A homlokzat legömbölyített sarkain két-két, egymás felett elhelyezkedett kis ablak nyílik a toronyfeljárókra. A főpárkány felett hajlott ívű, volutás oromfal emelkedik, közepén egy tipikus barokk-ablakkal. A főpárkány felett két oldalt karcsú, négyszögletes, sarkain lecsapott tornyok emelkednek. A tornyok félköríves szemöldökös ablakai a négy égtály felé tekintenek. A tornyokat magas, hegyes, karcsú gúla alakú bádogsisak fedi. A homlokzati koronázópárkány és a torony ablakai közötti tükörmélyítésű falfelület már a késő barokk jellegzetessége. Az oldalhomlokzatok külsején szembetűnik a kupolabolt körüli tambur és a sajátos alakú bádoggal fedett kupola, mely harmonikusan egészíti ki a kápolnának minden ízében finom és művészi összbenyomását.

Biró József művészettörténész szerint: „A kisméretű (21,80 méter hosszú és 14,30 méter széles) kápolna – amelynek tervezője igen fejlett, finom arányérzékről tett tanúbizonyságot –, tulajdonképpen egyetlen kis hajó, melyet a szentély és az orgonakarzat között elliptikus kupolatér metsz ketté, s ad a kápolnának centrális elrendezésű jelleget. Az orgonakarzat fölött egy-egy, a szentélyben két-két, s a szentélyzáródásban ismét két félpilléren nyugszik a kápolna egész belsejében körbefutó főpárkány. A kápolna dongaboltozását lapos ellipszoid kupolaboltázás szakítja meg. Az orgonakórust és a szentélyzáródást hevederek tagozzák, a szentélyzáródás boltozása ívbordákon nyugszik. A belső teret a kupolatér és a szentély fülkéi teszik még változatosabbá. A világítást a homlokzat s a szentély ablakai szolgáltatják. [...] E későbarokk stílű, kecses tagozású kápolnának külön jelentőséget ad az elliptikus kupolabolt, ami szerkezeti s falazási nehézségeinél és fesztávolánál fogva a ritkább boltozati típusok közé tartozik.” 

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016