Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 239. BH-II-a-A-01081.
Șirul Canonicilor (Kanonok sor) 7–25. Az utca régebbi elnevezései: Stadionului (1966–1994), Káptalan sor (1859).

A tíz épületből álló kanonok sort 1730–1875 között építették klasszicizáló barokk stílusban.
A kanonokok házainak építését Forgách Pál püspök rendelte el 1751. augusztus 2-án Pozsonyban kelt dekrétumával, amikor is felszólította a káptalant, hogy költözzön az új székesegyház mellé. Az első házat Alapy János kanonok (1763–1758) építtette, később a többi is ehhez az épülethez igazodott. A mai számozás szerint ez a 7. szám alatti ingatlan. Hozzá csatlakozott az 1750-es évek végén, az 1760-as évek elején a mindenben hasonló 9. szám alatti kanonoki ház. A harmadik, a 15. szám alatti épület az előzőtől, mintegy 20 öllel (körülbelül 38 méterrel) északabbra épült az 1760-as években, az akkor még a székesegyház felé, derékszögben futó út oldalán. Ez a három ház létezett 1769-ben, amikor Franz Anton Hillebrandt és Koller József János Váradon járt ellenőrző úton. Ekkor az újonnan építendő papnevelde számára alkalmas helyet kerestek. Hillebradt a szemináriumot a kanonoki házak sorába akarta illeszteni. Az U alakúra tervezett épület oldalhomlokzatával csatlakozott volna a már megépült kanonoki házakhoz (a mai 9. és 15. szám alatti házakhoz), míg főhomlokzata a térre merőlegesen futó kis utcára nézett volna. A terv szerint a főhomlokzatot két kilenctengelyes szakasz s köztük négytengelyes domináló középrizalit képezte. A kilenctengelyes keleti oldalhomlokzat előtt – a kanonoki házakhoz hasonlóan – árkádos folyosó fut. Erről az oldalról nyílik egy bejárat, s egy kocsiáthajtó is. Hillebrandt a homlokzat teljes mértékében a szomszédos kanonoki házak kialakítását követte. A terven emeletes, nyeregtetővel lezárt épület látható. A homlokzat előtt árkádsor fut végig, melynek pilléreit toszkán pilaszterek díszitik. Az emeletet is toszkán pilaszterek tagolják. Mélyített mezőkben nyílnak az egyszerű, dísztelen ablakok. A szeminárium épületét, annak ellenére, hogy a tervet jóváhagyták, nem építették meg, helye egészen 1863-ig puszta térként állott a káptalani házak sorában. Egészen 1776-ig mindössze az előbbi három, a 7., a 9. és a 15. szám alatti ház épült meg. Patachich Ádám püspök távozása után az új püspök kinevezéséig bizonytalanság uralkodott el, és még az is felvetődött, hogy fel kell-e építeni a még hiányzó kanonoki házakat a meglévő három mellé. De hamarosan döntés született: az építkezéseket folytatják. Legalább is erre lehet következtetni a kancellári iratok közül előkerült, 1777-ből való vádaskodó névtelen levélből, amely szerint ekkor már négy ház készen állott, s három épülőfélben volt, de az utóbbiakkal senki sem törődik. Biró József ebben a három épülőfélben levő házban a mai számozás szerinti 21., 23. és 25. számú házat vélte felfedezni. A negyedik ház, amely 1777-re már elkészült a 17. számú lehetett. 

A tíz ház közül tehát hét a 18. század nyolcvanas éveinek elején készen állott, s a sorban hiányzó három ház építése a 19. század második felére maradt. A tervbevett szeminárium üres helyére egyszerre épült két ház – a 11., és a 13. számú – 1863-ban. Legutoljára 1875-ben épült fel a 19. szám alatti ház.
A legrégibb, a 7. szám alatti Alapy-ház, öttengelyes homlokzata a püspöki palotára néz, oldalhomlokzata kéttengelyes. A tömör, dísztelen épület emeletén négyzetese ablakok sora húzódik, földszintjén pedig erős, zömök pillérekkel alátámasztott csehboltozatos folyosó fut végig, melyeket záróköves árkádok nyitnak a homlokzatra. Az ablakközöket alig kiemelkedő lizénák tagolják, melyek a pillérek törzsén is végigfutnak. A homlokzat dísztelen, puritán, egyszerű, csupán az ablakok és a párkányzatok profilja ad némi változatosságot. Udvari szárnya későbbi toldás eredménye. 

A mellette levő 9. szám alatti hattengelyes ház mindenben hasonló az előzőhöz. Úgyszintén hattengelyes a 15. szám alatti ház, de homlokzattagolásának egyes részleteiben már eltér az előző kettőtől; a pilléreket a földszinten már nem tagolják lizénák, csupán az övpárkány fölött, s az árkádok zárókődísze is más. Teljesen hasonló azonban az utóbbihoz a szomszédos 17. szám alatti ház, amelynek homlokzata öttengelyes. A 17. század utolsó harmadában még felépült a 21., 23., és 25. szám alatti kanonoki ház is. Ezek egyaránt hat-hatengelyesek, a földszintjükön nincs lizéna, a zárókődísz egészen az övpárkányig ért. A 25. szám alatti ház az ablakok mellvédjében és profiljában egyes részletekben eltér a másik kettőtől.

A sorból hiányzó három ház közül kettő, a 11. és a 13. szám alatti 1863-ra épült fel. Mindkettő hat-hat tengelyes, pillérei karcsúbbak az Alapy-háznál levőknél, árkádjaikon kis zárókődísz látható. Itt az ablakok már szegmensívesek, és ívelt szemöldökpárkány zárja le őket. A főpárkány alatt képszék fut végig, s az egyes ablakok fölött páros mérművek láthatók, jelezve a 19. század második felének gótizáló törekvését. A legkésőbb, 1875-ben felépített ház a 19. szám alatti. Négy magasabb ívből álló, zárókőnélküli árkádos földszint fölött nyílnak a szegmentálisan keretelt, s ugyanilyen szemöldökkel bíró, de négyszögletes nyílású ablakok. Itt is megfigyelhetők a főpárkány alatti páros mérművek, de az előző két ingatlannál láthatótól eltérő ornamentikával. Közös a három 19. századi ingatlannál az is, hogy az emeleti ablakai között nincsenek lizénák.

A Kanonok sort egészen 1948-ig karbantartották, de miután több házból is ki kellett költöznie az egyháznak, állaga megromlott. Az 1980-as években felmerült az is, hogy lebontják. A rendszerváltást követően az épületeket felújították és a püspökség közhasznű intézmények használatába adta a legtöbb ingatlant.

A tíz ház, összesen ötvenhat árkádívének messzibevesző sora, különösen a boltozatos folyosók alatt nyújt érdekes hatást. Ennek a folyosósornak térhatása, a maga egyszerű, fehér dísztelen meszelésében is megkapó. A káptalansor stílusa teljesen elütő a környező épületektől, a székesegyháztól és a püspöki palotától. Az árkádsoroknak bizonyos magyaros jellege van, hagyományai Erdélybe nyúlnak vissza, ahol ezek a „lábas-házak” a 17. és 18. századi kastélyok, kúriák, udvarházak reminiszcenciáit idézik fel. A Kanonok sor sajátos, magyar ízlés s magyar szellem jeleit tükrözteti, amely a barokk korban, Mária Terézia és József császár idejében, az elnemzetietlenedés korában egyébként alig hallathatta hangját – amint azt jelesül megfogalmazta Biró József.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016