Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 191. BH-II-a-B-01041.
Ciorogariu 16. Az utca régebbi elnevezései: Porțile de Fier (1966–1990), József Attila (1945), Hitler Adolf (1940), Ciorogariu (1920), Úri utca (1859), Pálos utca (1740).

Az iskolaépület fő szárnyát 1874-ben építették eklektikus stílusban. 

Az egykori pálos rendházat, illetve templomot 1808-ban foglalta el a tanítással is foglalkozó premontrei rend. A tulajdonképpeni rendház mellett a 19. század derekán már létezhetett egy iskolaszárny, ugyanis az 1859-ben kiadott Halácsy-féle térképen már látható a főgimnáziumnak az első utcáig nyúló kétemeletes szárnya, valamint az ezt követő udvari traktus a mostani főbejáratig. Ezt bővítették 1872–1874 között, egészen az Akadémia utcáig. Napjainkban a Mihai Eminescu nevét viselő középiskola működik benne.

Az épületnek az utcáig nyúló három szárnyából a legdíszesebb a rövidebb középső, amely az egyaránt nagyobb belmagasságú földszinten a tornateremnek, az emelet pedig a díszteremnek ad otthont. A földszint kváderes kiképzést kapott, amelyet szegmensívű ablakok törik át. Az emeleti részt kompozit fejezetű pilaszterek tagozzák, a közöttük levő falmezők tengelyében nagyméretű félköríves záradékú ablakok találhatók, a záradék felett román jellegű ornamentális frizzel, illetve zárókővel. A mellvédmezőben bábos korlátdísz található. A koronázópárkány teljes hosszában gyámsor fut végig. A másik két, immár az utcáig nyúló szárny, illetve e szárnyakat összekötő traktusok kétemeletesek. A földszinten egyenes lezárázú kváderes ablakok sora húzódik. Az erőteljes övpárkány felett az első emeletet keretelt egyenes lezárású ablakok törik át, állógyámokon nyugvó, erős szemöldökpárkánnyal, háromszögű timpanonnal hangsúlyozva. Az ablakok mellvédmezőit romantikus ornamentika díszíti. A második emeleten egyszerű keretelt ablakok láthatóak, egyenes szemöldökkel.

Az egykori premontrei főgimnázium és jogakadémia épülete a neoreneszánsz ihletésű eklektikus építészet tipikus példája. 

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016