Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 190. BH-II-m-A-01040.
Ciorogariu utca 14. Az utca régebbi elnevezései: Porþile de Fier (1966–1990), Úri utca (1859), Pálos utca (1740). 

Az eredetileg pálos templomot és rendházat 1741–1766 között építették klasszicizáló barokk stílusban Vépi Máté szerzetes irányításával.

Az itteni nyolc, összesen 55 négyszögölnyi telket Csáky Miklós püspök vásárolta össze a pálos rend számára, hogy ott konventet, egyházat és tanintézetet építsenek – amint az 1740. július 13. kelt adománylevelében olvasható. Az 1766-i összeírás a Szent Brigitta-templomot már »Capella Slavonica«-nak nevezi, ekkor tehát, avagy egy-két évvel később a pálosok onnan elköltöztek. [...] Valószínű tehát, hogy a hatvanas évek végén már tető alatt állott a templom és a rendház is. A templomról szóló szakirodalomban az áll, hogy a rend felfüggesztésének alkalmával még nem volt készen az egyház. Itt nyilván csak toronysisakról lehet szó, amelyeket lapos sátortető helyettesít, anélkül, hogy ezek a homlokzat masszív és arányos harmóniáját megbontanák, s így a sisakok elmaradása nem kelt különösebb hiányérzetet” – állapította meg Biró József. Tauszik Alajos – a premontrei főgimnázium utolsó igazgatója – úgy tudta, hogy 1766-ban már miséztek a páratlanul szép kis templomban.

A pálosok felfüggesztésekor, 1786-ban a templomot raktárrá változtatták, szerelvényeit széthordták, elárverezték, iratai nyomtalanul eltűntek. Majd csak 1808-ban vette át a pálosok üresen hagyott egyházát az 1808. március 12-i Diploma restitutionale-val visszaállított premontrei rend. Megkezdték az elhanyagolt templom tatarozását is. A templomot a 19. század derekán, majd 1910 nyarán is tatarozták kívülről. Az 1980-as évek végére kívül-belül felújították a templomot Tempfli József püspök – akkor még apátplébános – jóvoltából.

Akárcsak a premontrei templomot, a rendházat is a pálos szerzetesek építették. A templomot tervező építész, Vépi Máté itt is szerepet kaphatott. Amint a templom, a rendház is 1741-től épülhetett az 1760-as évekig, és ezt is átveszik majd a premontreiek 1808-ban.

A mai premontrei templom – az Úri utca és a Borz sikátor sarkán – szentélyével délre nézve, nyugati homlokzata a vele egybeépült társasház udvarára tekint, keleten a keskeny sikátor felé kőfallal övezett udvari rész takarja a keskeny lizénákkal tagozott oldalhomlokzatát. A hajó falát három keretezés nélküli szegmensíves ablak töri át. A szentély valamivel szélesebb hasonló ablakát részben eltakarja a hozzáépített kolostorépület.

Főhomlokzata jóval díszesebb, bár az aránylag szűk Úri utca miatt nem tud kellően érvényesülni. A főhomlokzatot a szélein levő két torony a hajónál jóval szélesebbre formálja, s függőlegesen három mezőre tagolja. E hármas tagozás megfigyelhető vízszintes irányban is: az erősen profilált övpárkány és a koronázópárkány, valamint a tornyok koronázópárkánya révén. Ez utóbbi az üres óranyílásoknál – mind a négy oldalon – ívesen megtörik, kialakítva így az óraíves párkányt. A templom főhomlokzatának szakszerű ismertetése Biró József tollából: „A bejárat mindkét oldalán, alacsony talapzaton nyugvó háromnegyedes toszkán oszlopok állnak, melyek az övpárkányban folytatódva az emeleten is megismétlődnek, anélkül azonban, hogy [kon]struktív, teherhordó szerepet játszanának s így nem is jutnak kapcsolatban a homlokzat háromszögű, klasszicisztikus, lezáró oromfalával. Az egyetlen bejárat nyitott háromszögű, s urnával díszített szemöldökét három konzol tartja – fölötte hajlékony trapézszerű barokk ablak nyílik, melynek felső íve behatol a kapitell-zónába s a fríz síkját megtöri. A középrésztől jobbra-balra [a földszinti részen] egymás fölött két-két ovális ablaknyílás világítja meg a toronylépcsőket s a felsők közülük szintén a kapitell-zónába nyúlnak. A homlokzati oszlopok alatt, valamint a tornyok belső szélein végigfutó dór fejezetű félpillérek a párkányzatot erősen tagozzák s a tornyok szélén egyes félpillérekbe egyszerűsödve emelik ki az uralkodó középhangsúlyt. A tornyok oldal[fal]ain is jelentkeznek ezek a félpillérek, míg magán a toronyrész négy oldalán fűzéres ión kapitellekben érnek végett.

A homlokzat emeletén három enyhén profillált ablak, a középső a legszélesebb, s három későbarokk-motívumú gyámkó tartja ívelt szemöldökét – a jobbra-balra nyíló ablakok háromszögű szemöldökeivel szemben ugyancsak a középhangsúlyt húzzák alá. A torony ablakai a legnagyobbak, mind a négy oldalon félköríves alakúak, felső ívezetükre hajló zárkődíszes szemöldökkel. A díszes barokk toronysisak helyett ívelt vonalú, lapos sátortető, melynek piros bádogja [ma szürkés-kék színű – sz.m.] a szürke vakolással szemben kontrasztot vált ki. A templom homlokzata tömör, zömök, s a toronytető harmonikusan kíséri a klasszicisztikus oromfal nyugodt vonalát. Az egész homlokzat világos elgondolása, a sztatikai elemek: a vertikális és horizontális tagozás, a faltömegek aránya elosztásában, kissé ugyan erőtlenül de mindenesetre tiszta profilokban érvényesül.”

A 20,27 méter hosszú és 10,80 méter széles egyetlen térből álló templom 1920-ig teljesen fehér volt, csak azután nyerte színezését. „A fal mentén alacsony négyzetes talapzaton nyugvó korinthfejes pillérpárokon nyugszanak a háromtagú, főpárkányszerűen kiképzett boltvállak; az ezeken emelkedő páros boltöveken s a hajómentében a pilléreket szintén egybefoglaló hevedereken három csehkupolaboltozat pihen. Az orgonakarzat fölötti s az utána következő boltszakaszon túl a belépő szemét a hosszában a kettő összegének megfelelő harmadik négyzetes tér csehkupolaboltja köti le, amely a térelrendezésben a vezérszólamot viszi, s a többi térszakaszokat magának alárendeli. A középtértől a szem a befelé homorúan szűkülő s innentől az egész szentélyen körbefutó párkányzaton nyugvó hevederkötegektől elhatárolt s egy lépcsővel magasabb kórus felé irányul. A szentélyt a hajónál természetesen alacsonyabb csehboltozás födi, hevedereit két-két alacsony, négyzetes talapzaton nyugvó, korinthizáló fejezetű háromnegyed oszlop tartja, amelyhez szervesen illeszkedik a félköríves szentélyboltozás. A szentély falát az oltár két oldalán a falba simuló, szintén római korinthfejes pillérkötegek tagozzák s az arányosan tört főpárkányon pihenő és finom ornamentikájú stukkóval díszített ívbordázatok tartják.

Az architektonikus jelleg, a tiszta térgondolat hatásosan érvényesül. A templom belseje fehérre s néhol világoskékre van meszelve, s csupán a pillérek és az oszlopok rózsáival díszített halványzöldes fejezetei alkotnak halk kontrasztot. Gipsz-ornamentika csak a szentélyboltozáson díszlik: a négy sarokban négy alak fején kosarakat tart, melyekből virágindák rajzanak ki, s közöttük halványkék mezőben a háromszögbe zárt, sugárzó Istenszem foglal helyet. A boltozás, a hevederek finom stukkóvonalai adnak még némi változatosságot. Ugyanez a nyugodt benyomás fogja meg a szemlélőt, ha a főoltártól nézve, a szelíd ívben hajló orgonakarzatra pillant, melynek ívhajlatán könnyed stukkódísz, s mellvédjén táblák űzik el az egyhangúságot. A derült világosságot csak fokozza a hajó baloldalán a három magas, ívben záródó ablak és a szentélyboltozás ablaka, amelyek a fényt nem szórják szét, hanem éles árnyékvetéssel rajzolják ki a tömegességtől ment, könnyed ívelésű architektonikus formákat, s e világosságot csak fokozza a homlokzat középső nagy ablaka. Ebből a belső térből már hiányzik a nagy barokkstíl szertelensége, áradó pátosza, szenvedélyes nyugtalansága és az illuzionizmus, amely a szemlélőt elkápráztatja, s lelkét az eszmék magasságába ragadja. A pálos templom nyugodt, tiszta összhangja erősen klasszicisztikus jellegű, s a higgadtabb, józanabb térgondolatba tér vissza.” (Biró József)

A rendház a templom nyugati homlokzatához épült, művészi szempontból az előbbinél jóval alárendeltebb jelentőségű. Az udvar mélyén, a rendháznak az utcával párhuzamos főépülete eredetileg egyemeletes volt. Ezt bizonyítják páros hevederekkel szakaszokra osztott csehboltozása. A síkmennyezetes második emelet 19. század eleji ráépítés eredménye. A rendház főépületének homlokzatát középen egy sarkain legömbölyített háromtengelyes rizalit tagolja. A rizalit homlokzatának ablakközeit páros lizénák tagolják, ami már nem jelentkezik a homlokzat többi részén. A vízszintes tagozás részeként az első emelet után jelentkezik a párkány, amely egyben a pálos-építkezés határvonala is. A profilált ablakok általában egyszerűek, egyenes lezárással, kivételt képeznek a rizalit első emeleti ívelt záróköves ablakai, valamint a földszinti kapu szemöldöke, amelyek magukon viselik a késő barokk egynéhány jellegzetes vonásait.

Az épületnek a sportpályára néző hátsó homlokzata egyenes síkú, tizenkét tengelyes. Emeleti ablaksorai profiláltak, a földszíntiek simák. Vízszintes tagozását itt is az első és a második emelet közti övpárkány adja. Az 1930-as években még meglévő, a 19. század elejéről származó pirosbádogos manzárdtetőt mára már cserépfedéllel helyettesítették. Átépítették a rendház udvarának Úri utcai kerítését is, s talán ugyanakkor tűnt el a klasszicista stílusú udvari bejárati kapu is.

A 18. század első felének legkiemelkedőbb művészeti emléke Nagyváradon a pálosok egykori temploma a mai napig is eredeti formájában maradt meg, de már mint a premontrei kanonokrend Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelt egyháza. 

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016