Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 192. BH-II-m-A-01042.            
Șirul Canonicilor (Kanonok sor) 2 szám. Az utca régebbi elnevezései: Stadionului (1966–1994), Pázmány Péter (1940), Káptalan sor (1859).

A klasszicizáló barokk stílusú püspöki palotát 1761–1777 között építették Franz Anton Hillebrandt terve alapján. A palota kivitelezője Johann Michael Neumann volt.

A püspöki palota építését Patachich Ádám püspök (1759–1776) rendelte el. Patachich nem volt megelégedve a Szent László téri püspöki lakkal, emiatt új rezidencia építését határozta el. Szándékát nem csak az motiválta, hogy a többi főpap és főúr palotájához hasonló pompájú rezidenciát építsen, hanem széles körű művelődési és társadalmi szempontokat is figyelembe vett: zeneakadémiát és színpadot is szándékozott ugyanitt felállítani.

A püspöki palota alapjainak kiásásához 1761 őszén fogtak, az ünnepélyes alapkőletételt 1762. május 23-án tartották.

Franz Anton Hillebrandt ez esetben is több tervet is készített. Az elsőn – Biró József szerint – még csak egy 64 méter hosszú és 16,21 méter széles főépület, és 23,4 méter hosszú szárnyépület látható. Ezt a nagyváradi székeskáptalan levéltárában találta meg Biró József, dátum és levéltári bejegyzés nélkül. Amint az Bunyitay is leírta: a valóságban egy 102,3 méter hosszú, 20,75 méter széles, két szárnyában egyenként 42,9 méter hosszú, és 16,05 méter széles s a föld színe felett mindenütt 16,4 méter magas, kétemeletes palota tervének építéséhez kezdtek Johann Michael Neumann felügyelete alatt. A későbbiekben Kelényi György kétségbe vonja azt, hogy a Biró által idézett tervrajz, a váradi püspöki rezidenciához készült volna. „Még ha a feltevés igaz is, a kis méretek s a későbbitől eltérő háromtraktusos, középfolyosós földszinti alaprajz arra engednek következtetni, hogy az első szerény, nem elfogadott, csakhamar díszesebbre változtatott tervvel állunk szemben”– vélekedett Kelényi György.

Hillebrandtnak a palota számára készített kilenc ismert tervrajzát annak idején nem találta meg Biró, csupán az 1796. évi okmányok mellékleteiként két rajzot – a földszint, illetve a főemelet alaprajzát –, de dátum és szignatóra nélkül, de ezeket kétségtelenül Hillebrandt munkájának tartotta. Újabban e tervrajzok K, L, M, N, O, P, Q, R, S, jelzéssel előkerültek, amely megkönnyíti a palota építéstörténetének felidézését, illetve hitelesebben lehet összevetni a terveket a már megvalósult rezidenciával.

Amint a székesegyház építéstörténeténél olvasható volt, 1769-ben a királynő leküldte Váradra Koller József János kamarai tanácsost Hillebrandt, akkor már udvari építésszel együtt a püspökségi építkezések elhúzódásának kivizsgálására. Hillebrandt szerepe a nagyváradi kiküldetésben az volt, hogy vizsgálja meg az építkezések állapotát és egyszerűbb, kevésbé költséges épület tervét készítse el. Ennek az építész eleget is tett, és az 1776. július 22-én kelt nagyváradi feljegyzésükhöz mellékelte a tervrajzokat is. Az általa javasolt módosítások nagyjából a következők voltak: az istállók és kocsiszínek kerüljenek az alsó gazdasági udvarba; a főépület homlokzatáról maradjanak el a díszvázák, szoboralakok, a homlokzati erkély és más díszítések; a főépülethez csatlakozó galériák (emeletes, árkádos összekötő építmények), a palota homlokzatáról hagyják le a költséges díszítéseket, és más egyszerűsítések is javasolt. A beadvány áttanulmányozása után a kancellária a királynőhöz intézett felterjesztésében újabb költségkímélő egyszerűsítéseket is javasolt: a túl magas tetőzet egyszerűsítését (csak a középrizalit feletti rész emelkedjen ki), a palota folytatását képező, a székesegyházig, illetve onnan a kanonoki házsorig vezető galériák elhagyását. E javaslatok is meghallgatásra találtak, így a székesegyház dísztelenebb formában épült meg, galériák nélkül, ezáltal a barokk építészetünk egy nagyszabású épületegyüttessel lett szegényebb.

A palota építése Patachich Ádám püspök ösztönzésére jól haladt. A régi püspöki lak 1773. március 5-én kigyulladt, amely jókékonyan befolyásolta a püspöki palota építésének ütemét. Feljegyezték, hogy: „Magán a palota fedélzetén egy egész tölgyerdő fája van. [...] A vasat a püspökségi vashámorok, az üveget a püspökségi üveggyárak szolgáltatták; amiből a legtöbb kellett: a mész, a tégla – például 1768-ban 771 ezer tégla s 309 szekér meszet építettek be – azt az uradalom fájával égették; s uradalmi, szegődött lakatossal, asztalossal stb dolgoztattak.”

A püspöki palota építése 1776 tavaszán annyira előrehaladt, hogy az ácsok, a kőfaragók munkájukat már bevégezték, a kőművesmunka is már csak az épület balszárnyának belsejére szorítkozott. A többi részen már a festők, a díszítők dolgoztak. Mária Terézia 1776. április 8-án kalocsai érsekké nevezte ki Patachich Ádámot, aki fájó szívvel hagyta el Váradot, a teljesen el nem készült rezidenciáját.

A püspök távozása a palota építésének ideiglenes megakadását okozta, de ekkor már közel állt a befejezéséhez, amint arra a Hillebrandt 1776 nyarán megejtett váradi szemléje után készített jelentéséből is következtetni lehet. Végül az ezt követő esztendőre lett kész a palota.

A püspöki palota a továbbiakban 170 éven keresztül eredeti rendeltetésének megfelelően használták. A második emeleten 1929–1949 között a Borromei Szent Károlyról elnevezett egyházmegyei teológia is helyet kapott. Miután 1948-ban államosítják a püspökség birtokait, bezárták a teológiai főiskolát, a püspöki palotát is el kell hagynia az egyháznak, ahová görög politikai menekülteket telepítenek, akik rövid időn belül szinte teljesen „felélték” ezt a páratlan műemlék épületet. 1963-ban a város átveszi a püspöki palota használati jogát, a tulajdonjog továbbra is a püspökségé marad. A hatóság ugyanis kierőszakolt egy „ajándékozási” nyilatkozatot az egyház részéről, amely a Szentszék beleegyezése nélkül a palota tulajdonjogáról nem dönthetett.

A püspöki palotát 1965–1971 között restaurálják, majd a falai közé 1972-ben a Körösvidéki Múzeumot költöztetik be. A rendszerváltást követően a Szentszék által kinevezett Tempfli József megyés püspök hosszas harcot folytat az egyházi javak, többek között a püspöki palota visszaszerzéséért. Nyolc évig tartó pereskedés kezdődött, amely 2004. július 9-én zárult le, a Legfelsőbb Bíróság végleges határozatával: a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a palota tulajdonjoga mellé megfellebbezhetetlenül és visszavonhatatlanul visszakapta a használati jogot is, de még 2016-ban sem költözött ki teljesen a múzeum.

A püspöki palota főhomlokzata északkelet felé néz. A 25 ablakos főhomlokzat hangsúlyát az erőteljesen kiemelkedő középrizalit adja, amely két oldalán egy-egy kéttengelyes, kevésbé kiugró rizalit található. A sarkokon a főhomlokzatot az előbbiekhez hasonló rizalitok zárják le. A külső tagozás változatosságát a vakolás is hangsúlyozza, amely a középrészen sima, miközben a kiugró részek földszintjei rusztikaszerű sávozást kaptak. A domborúan kiemelkedő középrizalit földszintjét három kapu töri át: egy közéső nagyobb ívelt és két egyenes lezárású kisebb kapu. A két kisebb kapu felett négyzetes keretben kettős ívbe hajló fűzérdíszítmény található. A főkapu mindkét oldalán erősen kiemelkedő, ferdén forduló lizénák húzódnak; triglifdíszes fejük konzolszerűen emelkedik ki, s míg egyrészt a díszes kovácsoltvas lámpakart tartják, szabad tetejükön fűzéres urnák díszlenek. Az erőteljes övpárkány feletti emeleti részt jónfejezetű pilaszterkötegek tagozzák függőlegesen. Közöttük öt hatalmas félkörívű ablak nyílik; mellvédjükben ballusztersor, míg egyenesvonalú szemöldökük alatt gazdag fesztondísz húzódik. Fölöttük öt zsalulemezes ovális vakablak foglal helyet, melyek tetején szerény fűzérdísz látható. A középrizalitot háromszögű timpanon koronázza, amelynek mezejében egykoron Patachich Ádám püspök címere volt. A középrizalitot kimagasló hármas törésű és két nagy zsaluleveles ablakkal ellátott manzárdtető fedi.

A középső kiugrás két oldalán levő rizalitok és a sarokrizalitok kéttengelyesek. Sávozott földszintjükön két-két szegmensíves ablak található. Az emeleti részt a széleken egy-egy, középen pedig közös talapzaton nyugvó kettős jón fejezetű pilaszter fogja össze. Az első emelet ablakai félkörívesek, háromszögesen összehajló páros ívű szemöldökeikben stukkó szoborfejek foglalnak helyet, s ezek fölött a szemöldök párkányvonalát kétszárnyú kendő zárja le az ablakok díszítését. A második emelet ablakai jóval szerényebbek és kisebbek, felső sarkaikon egyhe legömbölyítéssel. Zárókődíszeik felső díszítései már a pilaszterektől tartott kapitellzónába hatolnak. A négy kéttengelyes rizalitot kettős törésű, a tetőgerinc felé nem emelkedő tetőzet fedi.

A sarok- és középrizalitok közötti hat-hat tengelyes középrész emeleti részét egyszerű lizénák tagozzák. A földszintet szegmensívű, míg az első emeletet félköríves ablakok sora töri át. Ez utóbbiak fölé kartusokkal és fűzérdísszel ékesített, ívelt szemöldökök domborodnak. A második emelet ablakai egyszerű négyzetes ablakok egyenes szemöldökkel. A tetőrész vízszintes ereszes lezárású, és összefüggő nyeregtetős, amelyet csak az erőteljes középrizalit felett emelkedő önálló manzárdtető tör meg.

A hátranyúló oldalszárnak külső tagozása tizenhét tengelyes, ebből mindkét sarkon és középen három-háromtengelyes rizalittal. A sávozott földszinti rész feletti szélső rizalitokat pilaszterek, a középső rizalitot egyszerű lizénák, míg a négy-négytengelyes közöket kétemeletnyi vakolt faltáblák tagolják. „Feltünő, hogy a déli szárnyon [a Petőfi park felőli oldalon] a pavillonokon egyszerű dórfejes rendek láthatók, s szintúgy az északi homlokzat legelső pavillonjának középső részén két félpillér dórkapitelles – s mivel az északi szárny jónfejezetei is igen rossz állapotban vannak, valószínű, hogy valamely tatarozás alkalmával, egyszerűség kedvéért nem mintázták újra a kapitelleket, hanem egyszerű dórfejjel helyettesítették azokat; a pedáns Hillebrandtól ilyen tervszerűtletlenség legalább is szokatlan” – állapította meg Biró József.

A püspöki palota 11,10 méter széles kapualja, tulajdonképpen egy hatalmas csarnok, amelyet lapos boltíveit középen két iker faloszlop tart. Ettől jobbra nyílik a bejárás a főlépcsőházba. De innen nyílik két irányban az udvarra néző négy méter széles földszinti folyosókba is a bejárás.

A palota belsejének további ismertetésére Bunyitay Vincét hívjuk segítségül: „Az emeletekre öt lépcsőzet vezet: egy fő-, egy mellék- és három csigalépcső; az utóbbiak ketteje a földalatti helyiségekbe is levisz. A főlépcsőház, azon kor divatja szerint, tágas, világos, kényelmes, emellett még pompázó is. Felérve az emeletre, szárnyas tölgyfaajtókat látunk jobbra ls balra. Ez utóbbin egy tágas, háromablakos előcsarnokba jutunk, melynek ismét balkéz felőli oldalán az egyetlen szárnyas ajtó a palota dísztermébe vezet. Ez a második emelet tetejéig érő 12,20 méter magas, 19,30 méter hosszú és 11,75 méter széles terem középépülete a palotának, mely fölött a fedélzet kupolája emelkedik. Keleti oldalát a palotának öt, legnagyobb ablaka töri át. [...] Az oldalfalakat hármas és kettős, rómaias fejezetű pillérek díszítik; a mennyezet tükrös domború díszítései is már készek. [...] A főteremből jobbra és balra egy-egy szárnyas, tölgyfaajtó nyílik a palota előrészének jobb- és baloldali osztályába. Mindenik osztály öt, egymásba nyíló teremből áll. Patachich a székesegyház felől való osztályt szemelte ki a váradi püspökök lakául. Ez oldalra helyezte a főlépcsőzetet; itt még a folyosók is gazdagon vannak díszítve; itt vannak a tágas, előszobás fogadó termek; itt van a park s az egyik csigalépcső, mely a belső termekből oda vezet, és ami fő, itt van, de már a jobbszárnyon a kápolna is.

Ez is, mint a főterem, két emeletnyi magas, de annál 2,32 méterrel alacsonyabb. Hossza 11,50, szélessége 8,82 méter. Világosságát alant két nagy s fenn két kisebb ablakból nyeri. [...] Oltára biharmegyei, vaskohi színes márvány. [...] A kápolnán túl e szárnyon még két szoba, egy másik csigalépcső, s legvégül egy négy teremből álló lakosztály van.

A főterem másik oldalán levő osztályban, az előrészen szintén öt terem nyílik egymásba. Ezek eleje, mindjárt a főterem mellett, a középület egyik pavillonját egészen elfoglalja. Nagyságra nézve a palota második terme. Alatta a földszinten hasonló nagyságú terem van, nagy kőbélletű ajtóval, amilyen nincs több az egész épületben. Az ajtó szemöldökén megvan a felíratnak szánt kőlap is, de sajnos üresen. Patachich e termet, a főbejárat mellett mindjárt a legelsőt, valamely közművelődési tényező: a könyvtár vagy éppen a színpad számára szemelhette ki. E termen innen kanyarog fel az emeletekre és száll alá a földalatti helyiségekbe a harmadik csigalépcső; túl rajta pedig a folyosó végén előtűnik a palota második lépcsőzete. A főlépcsőzet csak az első emeletre, tulajdonképpen csak a főterembe s a palota urának lakosztályába vezet; a második lépcső a harmadik emeletre is. [...] Az egész palotában a földszinti helyiségekkel együtt 90 kisebb-nagyobb terem és szoba van; a földszinten 32; az első emeleten 28; a második emeleten 30.”

A püspöki rezidencia Hillebrandtnak a legnagyszabású alkotása, amely feltünteti művészetének minden jellemző elemét, úgy tömegalkotásban, mint tagozásban. Besorolása: a kiemelkedő történeti és esztétikai értéke miatt különleges értékű országos jelentőségű A kategóriás műemlék.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016