Szent Brigitta római katólikus templom – ma Sf. Treime ortodox templom

Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 223. BH-II-m-A-01066.
Traian tér 5. A tér régebbi elnevezései: Lenin (1945–1990), Tisza Kálmán (1940).

A minden építészeti stílust nélkülöző kis templomot 1693-ban építették.

A Rákóczi-szabadságharc alatt 1703-ban leégett, és majd csak 1722-ben állíttatta helyre Csáky Imre püspök. A templom kezdettől fogva 1723-ig ideiglenes székesegyház szerepét is betöltötte, de a ferencesek is birtokolták. Miután a Szent Ferenc-rendiek 1731-ben elköltöztek innen, a templomot Okolicsányi János püspök 1736-ban a pálosoknak adta. Rövidesen 1740-ben ők is elköltöztek. A Szent Brigitta-templomot 1752-ben Forgách Pál püspök renováltatta, majd az 1760-as években az örmény katolikusoknak engedte át. Az örmény pap halála után 1776-tól üresen állt, mígnem Kollonitz László püspök 1786-ban a rutén görögkatolikusoknak adta át. Abban egyezett meg Dragos Moise görögkatolikus püspökkel, hogy ha a konzisztórium kérné, tartozik azt visszaadni a latin szertartásúaknak. 1948. oktber 21-én országszerte megszüntették a görögkatolikus egyházat, javai az ortodoxok (görögkeletiek) tulajdonába került, így ez a kis templom is az ortodoxok kezére került. Mint „Sf. Treime” templomot csak 1976-tól használják rendszeresen liturgikus célból. Fennállása óta e templomot többször javították, átalakították. A legjelentősebb a főhomlokzatot érintette: 1928-ban a háromszögű oromfalat a német reneszánsz homlokzataira emlékeztető díszítményekkel cserélték fel. Az 1980-as években az oromfalra a Szentháromság-mozaikképet zsúfolták, míg a bejárati ajtó két oldalát Szent Péter-, illetve Szent Pál mozaikképpel díszítették. Belső liturgikus terében az építészeti elrendezés jó ideje már az ortodox szabályokat követi.

A kis templom a tömbház árnyékában, szabadon állva szentélyével dél felé néz. Egyhajós, nyeregtetővel ellátott síkmennyezetes épület. A hajó hossza 16,2 méter, szélessége 6,42 méter. A szentély háromoldalúan záródik, s a hajónál alacsonyabb. A hajó mindkét oldalán három-három félköríves ablak, a szentély két oldalán egy-egy – a hajóablakoknál kisebb – ablak található. Külső falain nincsenek építészeti tagolások.

A főhomlokzat oromzata a német reneszánsz vonalait követi. Az orommezőben egy kis körablak található, alatta egy kis négyszögű ablakkal, illetve az egykoron szegmensívű, ma egyenes záródású bejárati ajtóval. A kis épület templomjellegét a tetőgerincen huszártoronyként megűlő barokkos hagymasisakos fatornya adja.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016