Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 200. BH-II-m-A-01048.
Ferdinand tér. Az utca régebbi elnevezései: Republicii tér (1966–1995), Sztálin tér (1945), Bémer tér (1940), Regina Maria tér (1920), Bémer tér (1888).
 
A nagyváradi színházat 1899–1900-ban építették eklektikus stílusban Ferdinad Fellner és Hermann Helner terve alapján. Kivitelezői: id. Rimanóczy Kálmán, Guttman József, Rendes Vilmos

Váradon a színház építése évszázados előkészületek és meddő viták után 1890-ben került ismét előtérbe. Egy rendkívüli városi értekezlet keretében november 9-én Hlatky Endre a radikális polgárság képviseletében tolmácsolta a színügyi bizottság kérését: építsék a színházat a Bémer térre, mert így megoldják a tér rendezését is a szűk Bazár szoros felszámolásával együtt. A törvényhatóság az indítványt elfogadta. Busch Dávid városi főmérnök a város távlati tervében több helyszínt is javasolt a színház elhelyezésére. Más javaslatok is születtek, és szinte mindenki hallatta szavát az ügyben, aki annak idején számított a városban. A színügyi, szépítészeti és közlekedési bizottságok az 1894. február 1-jei együttes ülésen elfogadták a döntést, és pályázatot írtak ki a színház megtervezésére. Mindössze két pályamű érkezett, amit a bírálóbizottság nem talált megfelelőnek. Ekkor a városi tanács – 1895. március 9-én – közvetlenül a bécsi Fellner és Helmer céghez fordult. A helyszín a Nagyvásár téren lett volna. A nagy színháztervezési tapasztalatokkal rendelkező cég május elején szállította a minden részletre kiterjedő tervet, amely megnyerte a közgyűlés tetszését.

Újból kirobban a színház elhelyezéséről a vita. Sztarill Ferenc, Guttman József és id. Rimanóczy Kálmán javasolták, hogy térjenek vissza a Bémer téri elképzeléshez, hiszen az emelné az egész városközpont összképét, és megoldaná a közlekedés kérdését is. Fellnerék vállalták, hogy ott is felépítik a színházat. A talajpróbák is igazolták ezt a lehetőséget. A két tábor – a Nagyvásár téri és a Bémer téri – között parázs vita alakult ki. A megoldást a Sal Ferenc polgármester örökébe lépő agilis ügyész, Bulyovszky József segítette elő, aki energikusan vette kezébe a színház ügyét. Végül id. Rimanóczy Kálmán 1897 júliusában benyújtott javaslatát fogadták el, amelyben felvállalta: ha minden árlejtés nélkül őt bízzák meg az építkezéssel, úgy a Bazár szoros kiszélesítése során a lebontott házakból származó jó anyagokból egy bazárépületet is emel. Egyben kötelezte magát arra, hogy amennyiben az épület tíz éven át nem jövedelmezne évi 20 ezer forintot, úgy a hiányzó összeget maga fedezné. Az előnyös ajánlatot az 1897. szeptember 10-i közgyűlés nagy többséggel megszavazta. A bontásban érintett háztulajdonosok egy része fellebbezett, újabb áskálódások következtek, minekutána Rimanóczy visszalépett.

A polgármester 1899 júniusára versenytárgyalást írt ki az építésre, amire négyen jelenkeztek: a Fodor és Reisinger, az Incze és Társa, a Rendes és Guttman cégek, valamint Sztarill Ferenc. Időközben beérkezett Rimanóczy pótajánlata is a Bazár szoros átfogó rendezési tervével együtt. A polgármester javaslatára nagy szótöbbséggel ezt fogadták el. Rimanóczy, hogy az esetleges támadásoknak elejét vegye, maga mellé vette Guttman Józsefet és Rendes Vilmost. A szerződés szerint hármukra egyenlő jogok és kötelességek hárultak.

A színház és a jövendő Bazárépület helyszínének felszabadításához 1899. július 10-én kezdtek hozzá. A színház alapozását 1899. július 21-én kezdték el, és október 28-ra már tető alá is került az épület. Ebből az alkalomból tartották a bokrétaünnepséget. A világítást villanyárammal oldották meg, amit a helyi gázgyár sérelmezett is. A villamos világítás berendezéseit az Egyesült Villamossági Rt., a vezetékeket pedig a Ganz gyár szállította.

Thalia temploma 1900. október elsejére készült el. Az ünnepélyes megnyitót október 15-én tartották. Ennek emlékére az előcsarnokban két márványtáblát is elhelyeztek. Fennállása óta kívül és belül többször is restaurálták. Legutóbb belsőleg részlegesen 2004-ben, külsőleg 2006–2007-ben.

A színház legdíszesebb része a középrész elé emelt, a klasszicista hagyományokat követő nyílt oszlopos csarnok – portikusz – a háromszögű oromzattal. A hat négyzet alapú oszlopszéken nyugvó jónfejezetes oszloprend által tartott gerendázat képszéke a széleken girlanodokkal díszített. Közepén a SZIGLIGETI SZÍNHÁZ volt olvasható. A timpanont eredetileg allegorikus domborművek ékesítették: a központot a három méter magas Hunnia alakja foglalta el; kétoldalt mellette a zene, az ének, a vígjáték, és a tragédia alakja kapott helyet. A domborműveket Peller Ferenc nagyváradi szobrász készítette. Jó két évtized elteltével a timpanonról hullani kezdett a vakolat, a domborművek is részben tönkrementek. Restaurálásuk helyett az egyszerűbb megoldást választották: leverték az egészet és a timpanon mezejét simára vakolták. A színházépület főhomlokzatának tömör attikában végződő két szélső traktusa immár a reneszánsz formavilágát példázzák. Széleiket erőteljes sávozott lizénák szegélyezik. A földszinti részt egyenes lezárású ablak töri át, tagozott kereteléssel és zárókővel. Az emeleti részen nagyméretű félköríves záradékú szalagkeretes nyílású ablak található a falmező közepén, mely állógyámokon nyugvó háromszögű oromzatos szemöldökpárkánnyal egészül ki, a szemöldökmezőben vakolati díszítéssel. A színháznak a portikusz alatti falsíkját három egyenes lezárású ajtó töri át, az emeleti előcsarnok falán pedig három nagyméretű vállpárkányra futó ívezetes megoldású, záröves ajtó található, díszes mellvédű erkéllyel. A nyílások közötti falmezőt jónfejezetű pilaszterek választják el függőlegesen. A portikuszhoz, annak teljes szélességében levő lépcsősoron keresztül lehet feljutni, illetve két oldalról a kocsifeljárón. Ez utóbbiak két oldalán a dráma és a vígjáték allegorikus szobrát helyezték el. Ezek a budapesti Mayer-féle szobrászműhelyből kerültek ki.

A színház mellékhomlokzata változatos kiképzésű, ami jellemző az ablakokra is, amelyek ritmikusan változnak, egyenes, vagy oromzatos szemöldökkel, egyenes vagy félköríves záródással. A színház két mellékhomlokzata az építését követő első években egy-egy fémből készült tűzlépcsővel is kiegészült. A hátsó homlokzat már kevésbé látványos. Uralkodó eleme a tengelyében levő vállpárkányra futó ívezettel, az íves részben felülvilágítóval ellátott nagy ajtó. Ezt a színpadra vezető ajtót a koronázópárkány felett egy erőteljes ívezett is hangsúlyozza. Magasan kiemelkedik a színpad zsinórpadlása feletti kupolaszerű tetőzettel ellátott része, amely főleg a hátsó homlokzat felől vehető észre.

A színház méretei: teljes beépített területe 1530 négyzetméter, hossza 47 méter, kiegyenlített szélessége 33,5 méter. A nézőtér hossza 21 méter, szélessége 23 méter, magassága 12 méter. A színpad hossza 21,9 méter, szélessége 15 méter, magassága 16,3 méter. „A terem barokk díszítésű, s összhangban a teremmel: barokkos indittatású a földszinti és emeleti előcsarnok, valamint a szép lépcsők díszítése is. Mindenütt a fehér, az arany és a vörös variációi dominálnak, és talán a világos színek harmóniájának köszönhető a terem meghitt és megnyugtató hatása. Bíborvörös kárpitozás borítja a páholyok öblét és az ülőhelyeket. Metszett velencei tükrök az emeleti előcsarnokban, a folyosókon, valamint minden páholyban. Hatalmas, díszes csillár világítja meg a nézőteret, de a tökéletes megvilágításban segít a kandeláberek, és kis karos csillárok sokasága is.” A színháznak igen jó az akusztikája, ami zenei előadások és hangversenyek céljaira is alkalmassá teszi.

A nagyváradi eklektikus építészet egyik legszebb példája a színház, amely túlsúlyban neoreneszánsz elemeket tartalmaz, de a legdíszesebb része a középrész elé emelt, a klasszicista hagyományokat követő nyílt oszlopos csarnok – portikusz – a háromszögű timpanonnal. Belsőleg a barokk stílus dominál a színházban.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016