Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 224. BH-II-m-B-20.237.
Traian tér 7. A tér régebbi elnevezései: Ady Endre tér (1958–1966), Széchenyi tér (1860), Megyeháza utca (1728). Jelenleg a Bihar Megyei Tanács és a Prefektúra székháza.

A vármegyeházát az 1760-as években építették eredetileg barokk stílusban. „A megyeháza egyemeletes épület, kellemes homlokzatával végig nyúlik a Széchenyi tér rövidebb sétánya mellett, aztán a Jakab Mihály utczán végig [a] Nagysándor utcára ér, s annak hosszában igen tekintélyes homlokzatot képez, tehát három utczának legszebb dísze ez épület” – olvasható K. Nagy Sándor 1885-ben kiadott monográfiájában. A vármegyeháza építéséről nem maradt fenn hiteles adat. Bunyitay Vincének a váradi katolikus püspökségről írt művének a negyedik posztumusz kötetben az áll, hogy Csáky Imre püspök saját birtokából Várad-Olasziban 1728-ban telket hasíttatott ki, s felépíttette a vármegyeházát. Arról nem írt Bunyitay, hogy erről a telekről, esetleg ennek az épületnek az elődjéről lehetett-e szó. 

Biró József szerint a megyeháza épületét Patachich püspök idejében – tehát valamikor 1759–1776 között – kezdeményezték. (Biró e kijelentését Vajai Vay László 1806-ban kiadott, A Német Hívség Nagyváradon című munkájára alapozta.) Bármelyik építési év legyen is a hiteles, bizonyos, hogy a 18. századi, eredetileg barokk stílusú épületrész csak a Széchenyi térre nézett. A Nagysándor utcai szárnyat 1855-ben építették hozzá. Ekkor a meglévő épületet is átépítették, amit a nagyterem előtti oszlopos előcsarnok kőpadozatában vastag rézbetűkkel is beírt 1855. – mára már eltűnt – évszám is igazolt. Az eredeti homlokzatról sajnos nem maradt rajz, csak az átépítettről, Imre János építésznek a megyei levéltárban őrzött rajzkollekciójában. Ez a jelenlegi homlokzattal szinte megegyező, azzal a kiegészítéssel, hogy a földszinti ablakoknak itt még az emeletiekhez hasonló egyenes szemöldökei voltak.

A vármegyeháza tehát eredetileg a barokk kor szülötte, de – ahogy Biró József fogalmazott – a főlépcsőház toszkán oszlopaival és pilléreivel, s különösen kazettás boltozásával már klasszicizáló jellegű, csak a lépcsőkorlátoknak, a székesegyház parapettjein előforduló hasonló díszítésekkel azonos szalagmotivuma emlékeztet Hillebrandt idejére. A vármegyeháza építéstörténetéhez tartozik az is, hogy 1885-ben főjavítást és átalakítást végzett rajta id. Rimanóczy Kálmán. 

Belsőleg 2005-ben részben felújították, amely érintette a főlépcsőházat és a dísztermet is.

A vármegyeháza főhomlokzatának függőleges tagozását a két szélső és középső rizalit, míg a vízszintes tagozását az övpárkány adja. A földszint sima felületű, miközben a háromtengelyes sarokrizalitok emeleti részét toszkán pilaszterek szegélyezik, és tömör attika koronázza. A középrizalit négytengelyes, emeleti részén páros toszkán pilasztereket találni. A középrizalit felett emelkedő attika, közepén a nagy órával a székesegyház építéstörténetének utolsó korszakára emlékeztet. A középrizalit földszintjét nagy ívelt kapubejárat uralja, két oldalán egyszerű, négyzetes ablakok foglalnak helyet. Az emelet ablakai is egyenes lezárásuak, de vízszintes szemöldökkel díszítettek. A rizalitok közti két öttengelyes épületrész ereszes lezárású. Az Andrei ªaguna (Jakab Mihály) utca felé néző 14 tengelyes mellékhomlokzat hasonló a főhomlokzatéhoz, az enyhén kiemelkedő rizalitok ellenben csak kéttengelyesek. Hasonló elveket követ az épület harmadik homlokzata is.

Bizonyos távolságból nézve egy kis karcsú fatorony tűnik fel a középrizalit attikája mögött. Az épülethez képes alig több mint százéves múltra tekint vissza, ugyanis 1897-ben emelték, egy hasonló régebbi helyett.

A vármegyeháza elsősorban történeti értéke miatt érdemelte ki az országos jelentőségű B kategóriájú műemlék besorolást, de a főlépcsőház, illetve a díszterem esztétikai értéke sem hanyagolható el.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016