Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 243. BH-II-m-A-01085.
Unirii (Egyesülés) tér 1. A tér régebbi elnevezései: Victoriei (Győzelem 1966–1990) tér, Malinovszki (1945), Szent László (1940), Unirii (1920), Szent László tér (1859), Kis Piac (1714).
 
A városházát 1902–1903-ban építették eklektikus stílusban, ifj. Rimanóczy Kálmán terve alapján.

A városháza tervezésére a helyi tanács 1896. március 31-ei határidővel írt ki pályázatot. Összesen kilenc terv érkezett, amelyek azonban a megszabott építési költségek túllépése miatt nem feleltek meg a kiírásnak. Négy pályaművet egyenként 2000 koronáért az elbíráló bizottság megvételre ajánlott a közgyűlésnek. Ezeket ifj. Rimanóczy Kálmán, Hübner Jenő, Jaumann Benedek és Láng Adolf készítette. Mivel az utóbbi csak kikötésekkel volt hajlandó tervét átengedni a városnak, a törvényhatósági bizottság csak az első hármat vásárolta meg. A városházi építő bizottság az 1898. június 27-i ülésén azt javasolta, hogy: „ifj. Rimanóczy Kálmán a megvásárolt tervek egybevetésével bizassék meg egy új terv készítésével.” Az építész ennek eleget is tett, elkészítette a tervet, amit díjtalanul a város rendelkezésére bocsátott. A tervet a belügyminiszter jóváhagyta.

Ezt követően a törvényhatósági bizottság határozata alapján a tanács kiírta az árlejtést a kivitelezésre, amelyre többen is pályáztak, de a kivitelezéssel, mint legelőnyösebb ajánlattevőt, ifj. Rimánóczy Kálmánt bízták meg, akivel megkötötték a szerződést is.

A jövendő városháza helyén levő egykori püspöki lakot 1901. október 21-én kezdték el bontani. A városháza alapozásához 1902. február 26-án fogtak. Az építkezés kezdetben jól haladt, amit később megzavart az építőmunkások sztrájkja.

Az eredeti tervtől csak három esetben történt eltérés. A középrésznek az eredetileg laposra tervezett tetőzetét manzárdtetőre változtatták, a dísztermet kibővítették, a tornyot pedig magasabbra, 50 méteresre építették, a felső részét homokkő helyett időtállóbb kőből készítették. Nem csupán a tervező-vállalkozó volt váradi, az összes belső munkát is helyi iparosok végezték. Az új székház 1903 októberére lett kész, de megnyitása és a rendkívüli díszülés 1904. január 10-re maradt.

 A második világháború vége felé, 1944. október 13-án, máig ismeretlen okból a városháza utolsó szintje kiégett, tetőzete megsemmisült. Az épületet helyreállították, de már nem építették vissza a középrizalit tetőzete feletti kis tornyocskát. A városházát 1998–2000 között külsőleg restaurálták, ekkor cserélték ki a puha homokkőből készült teljesen megkopott allegorikus szobrokat is. A sárgára festett épület díszkivilágítást kapott.

Az épület centenáriumi ünnepére a városházát részben belsőleg is felújították, kicserélték az elavúlt villamossági hálózatot.

Az eklektikus stílusú városháza a tér kulcsépülete, amely kettős feladatot old meg – állapította meg Winkler Gábor műépítész. „A tér szempontjából elsősorban hatalmas középrizalitja jelentős, amely a hajdani [görög katolikus] püspöki palota hasonló előépítményével együtt a térfal két végpontját jelöli meg. A tér felőli szimmetrikus homlokzathoz azonban folyóparti szárny is épült; markáns saroképület szögben megtört két homlokzati szakasszal, a homlokzatok szögfelezőjében magas, négyzet alaprajzú kubusos várostoronnyal. Ez a homlokzat a szemközti fő nézőpont, a folyón túli tér felé fordult, hegyesszögű kialakításával lényegében a két folyóparti beépítés koordinátái közötti szögeltérést egyenlíti ki. Természetesen nem pusztán geometriai összefüggésről van szó: a Városháza folyó felőli része valóságos, látványbeli kapcsolatot teremt a két folyópart között. Maga a várostorony is ebből a szemszögből nézve kap igazán kiemelt szerepet, hiszen a Szent László-templom 1800-ban felépült tornyával együtt határozott, kettős hangsúlyt képez, keretezi és kiemeli a Városháza térre néző középrizalitját.”

A városháza legdíszesebb része a neoreneszánsz stílusú főhomlokzata, ezen belül is a manzárdtetős középrész. Földszintjén kocsifelhajtót alakítottak ki, amely három félköríves kváderezett keretelésű árkáddal nyit a homlokzatra. E központi részen található a városháza két emelet magasságú díszterme. E háromtengelynyi részt nagyméretű díszes vállpárkányra futó ívezetes megoldású ablakok törik át. A közöttük levő falmezőt akantuszszerű díszítéssel archaikus jónfejezetű féloszlopok tagozzák függőlegesen. A főhomlokzat két szélső tengelyét az előzőkhöz hasonló fejezetű oszlopok szegélyezik, miközben a falmezőt díszes keretezésű egyenes lezárású és körablakok törik át. A koronázópárkány felett bábos attika található, melyet négy allegorikus szobor díszít. Ezek a tudományt, a művészetet, az igazságot és a mezőgazdaságot jelképezik. Az attika feletti manzárdrészben három-három vállpárkányra futó ívezetes ablak található, míg a középen levő orommező síkjában a város címere. Felette egykoron a turulmadár volt (1944-ben eltávolították), két oldalán a kereskedelem és az ipar allegorikus alakja kapott helyet, amelyek ma is láthatók.

A főhomlokzat középrészének két oldalán négy-négytengelyes traktusok találhatók. A földszinti részt kváderutánzatú vakolat borítja, ablakai egyenes lezárásúak. A két emeletet jónfejezetű pilaszterek kötik össze, némi akantuszszerű díszítéssel. A közöttük levő falmezőt az első emeleten állógyámos köríves oromzatú ablakok törik át. Az ablakokat a szemöldökfrízben domborművel, a mellvédmezőben körkörös ornametikával díszítették. Sokkal egyszerűbbek a második emelet vállpárkányra futó ívezetes ikerablakai.

A városháza utcai homlokzatot az öttengelynyi középrizalit és a két-kéttengelynyi sarokrizalit tagolja függőlegesen. A közöttük levő ereszes traktusok hét-héttengelyesek. Itt is megtalálhatók a főhomlokzaton ismertetett építészeti elemek, de némileg egyszerűbb kivitelben. Az ablakok is hasonlóak. Ugyanilyen kiképzést kapott a Körös utcai rész is. A főhomlokzatra merőleges traktust két egytengelynyi enyhén kiugró sarokrizalit határolja, közöttük egy nyolctengelynyi szakasz található. Az előbbi falfelülettel 90 fokos szöget zár be a toronyig terjedő traktus a maga öt tengelyével. Mint már láttuk a homlokzatok szögfelezőjében található a kubusos torony, amelynek talán a leglátványosabb része a román kort idéző, középen oszlopocskával ellátott félköríves ikerablak. A városháza a tornyon túl egy öttengelyes traktussal ér végett, amely hasonló az előzőkhöz.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016