Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 183. BH-II-a-B-01033
Bukarest tér 3. A térség régebbi elnevezései: Állomás tér.
A pályaudvart 1858-ban emelték, később, 1900–1902-ban átépítették. Ekkor nyerte a külső eklektikus stílusát.
 
Nagyváradra Püspökladány irányából 1858. április 22-én futott be az első vonat. Hosszas előkészületek előzték meg a Tisza vidéki vasút építését, amihez 1856 szeptemberében szerezte meg az engedélyt gróf Andrássy György. A nagyváradi pályaudvar alapkövét 1857. május 27-én tették le I. Ferenc József császár és felesége, Erzsébet királyné jelenlétében. Még ugyanabban az évben a budapesti Vasárnapi Újság szeptember 27-i számában azt közölték, hogy a nagyváradi vasúti indóház fő- és melléképületei már tető alá kerültek, többek között egy 80 öl hosszú műhely is.

A századfordulóra a rohamosan fejlődő vasúti közlekedés már kinőtte a közel fél évszázados épületet, ezért 1900 tavaszán hozzáfogtak az állomás kibővítéséhez és átépítéshez. Az épület két végéhez egy-egy új szárnyat toldottak, majd 1901-ben kívül-belül átalakították a meglévő épületet is, némileg megváltoztatva annak tömegét is. Összességét tekintve immár egy eklektikus stílusú épületet hoztak létre. 1902 októberére fejezték be az átalakítást id. Rimanóczy Kálmán és Rendes Vilmos építészek irányításával. Ezt követően a sínpárok számát is megnövelték, majd a következő évben új fűtőházat emeltek. Incze Lajos és Társa cég terve alapján építették 1906-ban a kétállású mozdonyszervízt. 

Több mint egy évszázad alatt a vasútállomás épületét öbbször is felújították, legutóbb külsőleg 2005–2006-ban tatarozták.

K. Nagy Sándor szerint 1885-ben az eredeti indóház: „igen csinos épület, valamint fedett nagy szinje is, befuttatva kellemes zöld folyondárral.” A korabeli képeslapról egy túlsúlyban neoromán stílusjegyekkel díszített romantikus épület tekint ránk.

A századfordulóra megnagyobbított vasútállomás főhomlokzatát közel fél évszázada purifikálták, 1991-ben eltűnt a peron díszes öntöttvas oszlopokon nyugvó fémvázas ernyője is, helyére az állomás stílusától, hangulatától idegen peronfedőt állítottak. És bár időközönként újrafestik az állomásnak a térre néző főhomlokzatát, az épület egészében véve igen elhanyagolt állapotba került.

Ezek után lássuk, hogyan is nézett ki az állomás a 20. század elején, nem sokkal az újjáépítése után. A pályaudvarnak az előtte levő térre néző főhomlokzatát három nagy tömb uralta, melyeket az előbbiek vonalától beljebb épített traktusok kötnek össze. A központi részt a széleken enyhén kiugró rizalitok hangsúlyozzák. A földszint tengelyében található a nagy szegmensíves bejárati kapu, két oldalán a hasonló méretű szegmensíves ablakokkal. Az emeletet páros szegmensíves záradékú ablakok törik át háromszögű szemöldökpárkánnyal. Az utóbbiak mezejét romantikus ornamentikával díszítették. Az ablakok kötényrészét csúcsívsoros vakív díszíti. A koronázópárkány mezejét vakívsorral díszítették, felette a homlokzati részt csúcsívsoros attika koronázza, a széleken úrnákkal kiegészítve. A tetőzetet a sarokrizalitok felett toronysisakszerű építménnyel díszítették. Az előttük levő attika pártázatos kialakítást nyert, szegmensíves ablakkal áttörve. Hasonló oromzatos építmény látható az attika vonalában az épületrész tengelyében is, de már több, változatos formában kialakított ablakokkal. A központi rész sarkain a vakolatot armírozást utánzóan díszítették. Mára az armírozás eltűnt, a földszinti részen a vakolatot sávozással látták el. Sajnálatos módon eltűntek az emeleti ablakok szemöldökpárkányai, illetve az attika szélein a pártázatos kialakítás.

A pályaudvar központi részének két oldalán levő traktusokat az előbbi vonalától beljebb építették. A földszint egy részét tetőterasszal képezték ki. Az utóbbit a már ismert csússívsoros attika koronázza. A földszintnél keskenyebb emelet ereszes lezárású. Az ablakok mindkét szinten szegmensívesek, eredetileg sem voltak szemöldökpárkánnyal díszítve. Az ezt követő újabb két épületrész hasonló a középsőhöz, de itt már a hangsúlyosan kiugró középrizalit uralja a homlokzatot. Földszintjét szegmensíves ajtó, emeletét szegmensíves záradékú ablakpár töri át. Az utóbbiakat háromszőgű szemöldökpárkány koronázta. A közprizalit két oldalán két kéttengelynyi rész található hasonló ablakokkal. Mára eltűntek az emeleti ablakok szemöldökpárkányai, illetve köténydíszei, akárcsak a főpárkány feletti attika, amelyet ereszes lezárás váltott fel. Az állomás mindkét vége egy-egy héttengelyes ereszes lezárású épületrésszel zárul. Az emelet ablakai itt már eredetileg is szemöldökpárkány nélkül készültek.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016