SZALACS - SĂLACEA

Az Érmihályfalvát Margittával összekötő műútról lehet megközelíteni, az Ottományból kivezető községi úton. Ottománytól 6 km-re fekszik. A szalacsi nagy utat „ad magnam viam Zoloch”, a Szabolcs vármegyei határjárásában említik 1067 körül. A Váradi Regestrumban: 1215. Zolos, 1217. Zolocha, Salech, 1232. Zolocha, 1291. Zoloch, 1332. Zalach, 1570. Szalaczy, 1772. Szalacs. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A cseh Szalac személynév jelentése darabont, csatlós. Mivel az észak-erdélyi só szállításának itt volt a fő lerakodóhelye, egyesek szerint a szláv sol – só – főnévnek az -acs képzős származéka.

Négylyukú híd

A község északi határában található, a hajdan itt folyt Ér fölött.

Amikor megépítették az Ér csatornáját, elvesztette funkcióját.

Építési idejét nem tudjuk. A református egyház 1796. évi számadásaiból tudjuk, hogy ebben az évben még nem láttak hozzá a templom bővítéséhez, mert az egyház kölcsön adott 14 ezer téglát. Egyesek véleménye szerint ebből építhették a hidat. Szalacs, 1804-ben országos és heti vásárra nyer jogot, a hídnak így fontos szerepe lehetett. Bihar vármegye 1821. májusi közgyűlésének jegyzőkönyve említést tesz a szalacsi híd reparációjáról. De hogy 1840-ben már biztosan állt, ezt tudjuk Kőváry László 1840-ben megjelent munkájából: „Szalacs, mintegy ezer házzal, a váradi káptalan tulajdona. Délre fölötte szőlőhegy, alatta tér, az Ér mocsaras tere, melyen keresztül derék kőhíd viszen”. Ilyen formán Bihar megye egyik legrégibb közúti építménye. 2001-ben helyi kezdeményezésre a hidat műemlékké nyilvánították és emléktáblát helyeztek az oldalára, amelyen megemlítik, hogy „épült a 18. század végén/alatta folyt az Ér 1968-ig/1998-ban felújították...”

Nemrég idetereltek valamennyi vizet, hogy beillesszék a tájképbe.

Téglából épült. Hossza 29,70 m, legnagyobb magassága 4,90 m. Egy-egy ív köze 3,70 m, magassága 2,20 m. Kivétel a falu felől számított harmadik lyuk, mely 4,10 m széles és 2,40 m magas. Az Ér folyásával szembeni oldalon a mederpillérek elé jégtörőket építettek.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016