Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 233. BH-II-m-B-01075.
Republicii 5. Az utca régebbi elnevezései: Rákóczi (1940), Fő utca (1890), Nagy utca (1727).
 
 A Park Szállót 1915-ben alakították ki egy 18. századból való épület átépítésével. A szálloda eklektikus stílust nyert, helyenként szecessziós dekorációkkal.

A Park Szálloda telkét (Fő utca 5. szám) a 18. század első harmadában Csáky Imre római katolikus püspök adományozta a premontrei rendnek, hogy azon konventet és templomot építsenek. Mivel ez az eléggé nagy kiterjedésű beltelek „Körös-víz-jártának” bizonyult, a rend adminisztrátora, Graff Vazul csak egy kis házat építtetett ide. 1785-ben a telekkel együtt a ház „Széki Gróf Teleki Sámuel akkori királlyi Commissarius őexcellenciája által megvételeztetvén többre és nagyobbra építődött.” Az egykori főispán nagy és tágas barokk stílusú Teleki-palotája kisebb változtatásokkal ugyan, de fennmaradt a 20. század második évtizedéig. Teleki főispán után a palotának több tulajdonosa is volt. Máig ismert gr. Rhédey Ádám és később gr. Bethlen Gergely, majd özvegye neve, hogy az 1910-es évekre Weiszlovits Emil és Gyula tulajdonába kerüljön.

„A Weiszlovits testvérek – akiknek időközben tulajdonába ment át a Bethlen-ház – évek hosszú sora óta nagy energiával, a haladó modern idők szellemének megértésében tervszerűen arra törekedtek, hogy Nagyvárad kereskedelmi, kulturális és társadalmi életének központjává varázsolják ezt a hatalmas területű házat és udvart...” – áradozott a Nagyváradi Napló egyik névtelen újságírója. Ugyanebből a cikkből arról is tudomást szerezhetünk, hogy a ház földszintjét üzletekké alakították át, az emeleten pedig 1914 nyarán a közfalak elbontásával 60 szállodaszobát alakítottak ki, amelyeket vízvezetékkel, villanyvilágítással, légfűtéssel látták el. Hogy ez mennyiben érintette az eredeti barokk épületet, mi maradt meg belőle, azt csak egy alapos falkutatással lehetne megállapítani, amire a szálloda rég esedékes főjavításakor valószínűleg sort kerítenek.

A Park Szálloda 1915 márciusában nyílt meg, kora elegáns hoteljaként fürdőszobákkal, minden szobában meleg és hideg vízzel ellátott mosdót, központi fűtést kínált a vendégeknek. Napjainkban védőháló borítja, teljes felújítást igényelne statikai megerősítéssel együtt.
Az átépítést követően teljesen átalakult az épület főhomlokzata. A régiből csak a kovácsoltvas mellvédű emeleti erkély maradt meg. A felette levő egykori nagyméretű timpanon enyhén ívelt oromzatba szelídült. De beépítették az alatta levő boltozatos zárt kapualjat is. Egészét tekintve a Park Szálloda utcai homlokzatára az eklektikus, historizáló stílus jellemző. A földszint nyílászárói ma már nem hasonlítanak a 20. század elején kialakítottakkal, de ennél is súlyosabb, hogy az 1974-ben végzett földszinti átalakítások során az egész épület meggyengült statikailag.

Az emeleten az egyenes lezárású keretelt ablakok szabályosan követik egymást – akárcsak a Nagysándor József (ma Aurel Lazăr) utcai homlokzaton –, de az alig észrevehetően kiugró sarok-, illetve középrizalit ablakai állógyámokkal alátámasztott egyenes szemöldökkel egészültek ki. A főpárkány síkjában megjelent a gyámsor, illetve a fogrovat. Az egész homlokzatot attika koronázza.

A bejárati kapu szecessziós kovácsoltvas díszítést kapott. E stílus a belső dekoráción kívül visszaköszön majd a szálloda udvari homlokzatán is, az ottani erkély mellvédjén. 

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016