Sor- és kódszáma a műemlékek lajstromában: 201. BH-II-m-B-01049.
Grigorescu 6. Az utca régebbi elnevezései: Mészáros Lázár (1940–1945), Grigorescu (1931), Casapiei (1920), Mészáros (1859).
 
A Bémer térre néző Poynar-házat 1907-ben építették szecessziós stílusban.

A Poynar család tulajdonában eredetileg e sarki telken egy földszintes kis ház volt. Kőszeghy József városi főmérnök azt javasolta a tanácsnak, hogy a Poynár-ház egyik részét sajátítsa ki a város, hogy egyenes vonalba hozhassák a Mészáros (ma Grigorescu) utcát. A tulajdonos hajlandó volt tárgyalni, ráadásul Rimanóczy Kálmán is felajánlott a városnak 2000 korona évi bért, ha a kisajátítandó telken vendéglői teraszt engedélyeznek számára. Poynár tudatta a várossal, hogy a ház bérleti szerződése 1906 májusában jár le, és ha sikerül megegyezniük, az utca kiszélesítése mellett egy kétemeletes bérpalotát fog építeni a régi földszintes ház helyett. A kisajátítást 1907 januárjában hagyta jóvá a városi közgyűlés. Áprilisban terjesztette a tanács elé a tulajdonos az emeletes Poynár-ház tervét. A jóváhagyás után még ugyanabban az évben hozzákezdtek a Sztarill Ferenc tervezte emeletes ház építéséhez, novemberben már lehetett költözködni.

Az azóta eltelt több mint egy évszázad alatt az ingatlan állaga leromlott, de 2016-ban külsőleg példásan restaurálták.

A Poynár-ház mindkét homlokzata szimmetrikus. Érdekessége, hogy a földszint síkjából kiugró két felső szintet a félemeleten ívelten előreugró pillérsor tartja. Közöttük a félemelet nagy szegmensíves ablakai húzódnak.

Ha összehasonlítjuk a Sztarill-palotával elmondható, hogy itt már eltűntek a történelmi stílusjegyek, az egyetlen kivétel a sarki féloszlopokkal díszített torony a barokkos hegyesített hagymakupolájával. Itt már jobban érvényesültek a szecessziós díszítési elemek, amelyek egy része az idők folyamán eltűnt. Az első emelet ablakai egyenes, míg a második emeleté félköríves lázárásúak. Mindegyik ablak gombokkal díszített keretelésű. A homlokzat középső két tengelyét az emeleteket összekötő szeszélyes vonalú keretelt falmező kapcsolja össze úgy, hogy felül szinuszoid vonalvezetésű oromzatban csúcsosodik ki. A homlokzatok egykoron gazdagon voltak díszítve színes majolikalapocskákkal, ezek jó része mára már eltűnt. A Bémer téri homlokzat közepére egy évszám: 1894, és egy fekete holló került – az utóbbiak jelentése még megfejtésre vár –, az orommező peremét virágcsokor motívummal díszítették, amelynek egy része lehullt, de a restaurálás során pótolták.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016