ÉLESD - ALEȘD

A Sebes-Körös völgyében, a Nagyvárad–Kolozsvár főútvonal (E 60) mentén fekszik, Nagyváradtól 39 km-re.

Első okleveles említése 1291–1294-ből származik, villa Elusd alakban. 1332. Elesd. 1406. Eleesd. A magyar Éles személynév -d képzős származéka. Az alapjául szolgáló személynév bizonyára a magyar él főnévből képződött.

Római katolikus iskola és zárda

Avram Iancu utca 5. szám.

A 19. század elején épülhetett. 1817-ben vásárolta meg a római katolikus egyház Pető Gáspár élesdi lakostól. Itt volt a tanítói lakás és egy tanterem. 1861-ben az épületet javították. 1871-ben újra javították és tornácot építettek hozzá. A 19. század végén a tanítói lakást egy másik, padlózott szobával bővítették. 1936-ban épült a ma is meglévő utcai nagyterem. 1941 őszén az angolkisasszonyok szerzetestanító-rendje letelepedése után, a zárda céljaira megkapták az iskola melletti Weisz doktor-féle lakást, amelyet az egyházközség még az 1930-as években vásárolt meg. Az 1947–1948-as iskolai évben a váradi Szent Vince szerzetes iskola-nővérek vezetik 1948. június 26-ig. Ezen a napon államosították. Itt működött 1959-ig az élesdi magyar iskola, amikor is egyesítették a magyar és román iskolákat. Jelenleg is iskola működik benne. 2004-ben az egyház visszakapta tulajdonát.

Az iskola L alaprajzú, földszintes épület. Lábazata kváderkövekkel van kirakva. Utcai főhomlokzata enyhén előreugró középrizalittal rendelkezik. Két, félköríves záródású ikerablaka alatt közös könyöklőpárkány látható, a kváderkövek e szintig emelkednek. A rizalit a tető fölé emelkedik, héjazata fölött kis tornyocskával. A homlokzat két oldalán keretelt hármasablakok állnak. Udvari bejárata előtt nyitott portikusz áll.

Az iskola épületétől jobbra található a zárda épülete. Földszintes, téglalap alaprajzú, két végén kontyolt nyeregtetős épület. Nyílászárói szegmensíves záródásúak. Udvari főbejárata előtt bástyaszerűen kiképzett zárt portikusz áll, melyhez lépcsők vezetnek. Utcai mellékhomlokzatán egy külön álló és egy kettős ikerablak látható, díszesen keretezve.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016