ASSZONYVÁSÁRA – TÂRGUȘOR

KISKEREKI – CHERECHIU KÖZSÉG

A Nagyvárad–Szatmárnémeti főút mentén, Székelyhídtól 4 km-re fekszik, az úttól keletre. Első okleveles említése 1203-ból származik Forum Reginae (Királynő vására) néven. 1268. Ahsunwasara, 1357. Azunvasara. Mint a neve is elárulja, királynői birtokon alakult ki.

Római katolikus templom

Asszonyvására 233. szám.

Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A templomot a Premontrei Prépostság építtette 1894-ben. Neoromán stílusú. 1903-ban, valamint 1993–1994 között javították.

Az egyhajós, északi homlokzati tornyos, poligonális záródású szentéllyel rendelkező templom a falu déli oldalán levő dombon épült.

Mind a tornyot, mind a hajót tagolatlan lábazatból kiinduló pilaszterek tagolják, melyeket egy profilozott övpárkány zár le. Egyenes záródású, keretezett bejárata fölött timpanon található. Fölötte három félköríves lezárású ablak, félkörívű vállas szemöldökkel és könyöklőpárkánnyal. A koronázópárkány fölött kerek ablak, a torony felső szintjén, minden oldalán egy-egy hasonló félköríves ablak látható. A tornyot háromszögű oromzatokból indított gúla alakú csürlős toronysisak fedi. A hajó tükörboltozatú, szentélye a nyolcszög öt oldalával zárul. A mennyezet alatt összefüggő, szépen profilozott övpárkány húzódik. A sarkokat homorú pilaszterek erősítik. Északi karzatának három ablaka nyílik a hajóba, a középsőben harmónium áll. Szószéke a hajó nyugati fala és a keskenyebb szentély találkozásánál levő sarokban álló pilaszteren van.

A szószékre a szintén nyugati oldalon csatlakozó sekrestyéből lehet feljutni.

A plébánia épülete

A templomtól nyugati irányban fekszik, tőle vagy 150 méterre.

A 19. század végén épülhetett, eklektikus stílusban.

Téglalap alaprajzú, két oldalt kontyolt, magas nyeregtetejű épület.

Összefüggő lábazattal rendelkezik, amelyeket csak a bejáratok tagolnak.

Főhomlokzatán hét félköríves záródású nyílászáró látható, melyből kettő bejárat. Az ablakok kereteltek. A falsíkot rátétes keresztek díszítik.

Forrás: Nagyvárad és Bihar megye épített öröksége, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán, 2016